Black blogja

Szerelem
Black•  2010. január 31. 00:13

Hűtlen

én egy hűtlen ember vagyok,
s te kisírtad értem a két szemed
nekem azt mondtad nem jössz
hisz abból megint veszekedés lesz .
s most azt hiszed nem hiányzol nekem
mikor tudod hányszor kértelek
s most azt mondod nekem nem fáj ha vége,
mert verseimmel , s értelmetlen témákkal foglalkoztam helyetted
nem hiszel bennem többé sohasem
nem vársz magyarázatot
pedig én kértem gyere el




.

Black•  2010. január 16. 10:52

egy dal után szabadon

Ne kérdezz!!!

Ne tudj meg mindent, ami bánt!
Ne szólj!
Tudom.
Már bánom, s nagyon fáj!

Itt állok!
Csak várok!
Várok rád,hogy végre...
megbocsáss!
Hogy lemossam könnyeidet,
simítsa kezem arcodat!

Soha!
Soha nem elég!
Soha nem elég ...belőled!

Szeretnék repülni veled!
A tiszta kék égen, mindenek felett.

Láttam a fájdalmat,
a szenvedésünket,
csókjaink között.

Nem akarom,
Nem szeretném,
soha,
SOHA TÖBBÉ
LETÖRÖLNI A KÖNNYEKET.

Csak állok.
Csak nézlek,
Szeretlek téged.

/És boldog csak akkor lehetsz igazán, ha szabadon engedlek , végleg/

 

Egy dal alapján, szabadon ,ajánlom ..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Black•  2010. január 16. 09:26

marad a csend

                                                            Marad a csend

 

Kialudt a fáklya.

De hogy gyújtsam újra lángra?

Az alagút mélyén, sötétben élünk,

És csak bízni tudok benne,

Hogy egyszer, újra fénybe érünk.

 

Egyedül nem megy,

Segíts, benne kérlek!

Ha te is szeretnéd,

Ha én is szeretném,

Egy kis szikrát találunk még.

 

A lánc mely még összeköt,

Lakatra zárva rég.

A kulcs hogy kinyissuk végre,

Ott van mindkettőnknél.

 

Maradjunk így?

Összezárva, a sötétben?

Vagy gyújtsunk újra tüzet

És nézzünk egmás szemébe?

Dobjuk el a láncot örökre!

 

Kérdés, és válasz.

Benned és bennem.

Hallgatunk, elfordítva arcunk

Messze száll a tekintet.

Marad a csend

 

Black•  2010. január 15. 16:39

Tetoválj !

                                                               Tetoválj !

 

Titkot hordoztál magadban, már a kezdet kezdetén.

Illatod, mint mezők millió virága,

Körbevett, átkarolt akár a napsütés.

 

Mellékutakon futottam melletted,

S te csak nevettél,

Öleltél, ellöktél.

Vágytam rá, hogy mosolyogj,

Szívembe szemed tüze meleg színeket hozott.

 

De soha nem tudtam meg ki vagy,

Soha nem értettem igazán

Miért, minek vagyok melletted,

Mint egy árnyék csupán.

 

Mint a tűz és a víz,

Mint a tél és a nyár

Különbözünk egymástól,

S csak nő a távolság.

 

Könnyes kezekkel

Festek feketére mindent,

Könnyes szívembe

Kést szúrt a keménységed.

 

Azóta mindennap magamba tetovállak.

 

Csak távolról nézhetlek,

Furcsa már ez is elég.

Egyszerre gyűlöllek és szeretlek,

Önkínzásomból sohasem elég.

Magam sem értem, csak feszül a húr,

Mindennap véres a szívem.

 

Könnyes kezekkel

Festek feketére mindent, amit érek,

Keresztre feszítve is folytatom

Amíg csak élek.

 

Mindig, mindennap magamba tetovállak.