Black blogja
Gondolatokvándor
kihalt utak mentén taposom lelkemet
vándor vagyok nem fogad be semmilyen város
nem fogad be az éjszaka sem
üres házak ablakán kopogtatok
friss kenyérre és borra várva
nem nyit ajtót mégsem senki
vándor vagyok kisemmizett ócska ruhám
csillagboltozat alatt alszom már
Utazó
utazom....
előttem a nagy világ
a város átölel, mint hűtlen szerető
az életem nyitot könyv
az éjszaka eltemeti multamat
suhanok fel s alá
nem tudod ki vagyok s mit is akarok
csak keresem az utamat
ha elhaladok éjszaka ablakod alatt
felismersz ne félj,én vagyok rongyaim alatt
utazó vagyok....
koszos marhavagonokban érkezem
napok óta nem ettem
bűzlik körülöttem a világ
de szabad vagyok vagy csak szeretnék
kócos hajamba kavar a szél
csillag temetőben alszom
ha szerencsém van a holnapot is megúszom
utazom...
ami kell
rohansz
az életért
egy emberért
ki kézen fog
rohanj a lelkedért
talán eléred még
ha nem vagy halott
ébren láthatod
az oldaladon
a lányokat
nem is tartoznak
hozzád egy pillanat
s lefut az életed
csak egy stukker
kell neked
'1 gitár
a távolban sír egy gitár,
minden akkordja más és más,
mégis mindegyik fáj,
mint a szellő lengeti a fák dalát
elmúlt megint egy pillanat,
s nem változott semmi de semmi,
csak az idő haladt tovább
a távolban sír egy gitár,
minden akkordja hamisan szól,
hozzátok szól de senki sem hallja,
mint egy borotva belevág
az ereket metszi már,
s nem változik semmi de semmi,
csak az idő halad tovább
a távolban sír egy gitár
csendesen játszik rajta a halál,
unottan ülök a fa alatt s hallom
ahogy a dal hív menjek már,
de lusta vagyok s maradok még
s nem változik semmi de semmi
csak az idő halad tovább
hangok
ma nincsenek hangok
nem szólnak a harangok
lépteim elnyelik kihalt sikátorok
ahol csak néhány éhes szem kopog
vagy ez is csak egy látomás
egy sötét hajnalon semmi más