Nagymamám első süteménye

Angyalka73•  2020. augusztus 24. 20:22  •  olvasva: 123

Szép volt az a lány, aki szitálta a lisztet egy tálba,

Arra a molnárlegényre gondolt szívesen, aki a malomban őrölte zsákba.

Legeslegjobban ábrándozott forró csókjáról,

Aztán még arról, hogy sohasem engedné el őt ölelő karjából.

Gombócokat dagasztotta két tenyerében,

Ottfelejtette ismét szeme tekintetét azon a szőke legényen.

Sajnálta szegény, amikor odaégett a sütemény.

Fánkra azonban többé nem is gondolt, csak arra, hogy "ő legyen az enyém".

Áprilisi tavasz így hozott friss szerelmet a lányra,

Nagyapámmal így lettek egymásnak párja.

Katonaságból őt megvárta és karikagyűrű fonódott, örökre, mindkettőjük ujjára.


AKROSZTICHON-vers


Kategória: Igaz szerelem, Népköltészet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Angyalka732020. augusztus 26. 19:44

@Törölt tag: @Ellabanya:
Rendkívüli örömmel olvasom kedves véleményeteket szerény versemnél. Köszönöm. Melinda

Ellabanya2020. augusztus 26. 17:03

Nagyon klassz! :)

Törölt tag2020. augusztus 26. 15:43

Törölt hozzászólás.

Angyalka732020. augusztus 26. 01:05

@Törölt tag:
Kedves Virág! Nagyon köszönöm szeretetteljes szavaidat a mai kissé szomorú napjaimban.
Sokszor gondolok rád. Üdvözlettel, Melinda

Törölt tag2020. augusztus 25. 15:20

Törölt hozzászólás.