Nagymamám első süteménye

Szép volt az a lány, aki szitálta a lisztet egy tálba,

Arra a molnárlegényre gondolt szívesen, aki a malomban őrölte zsákba.

Legeslegjobban ábrándozott forró csókjáról,

Aztán még arról, hogy sohasem engedné el őt ölelő karjából.

Gombócokat dagasztotta két tenyerében,

Ottfelejtette ismét szeme tekintetét azon a szőke legényen.

Sajnálta szegény, amikor odaégett a sütemény.

Fánkra azonban többé nem is gondolt, csak arra, hogy "ő legyen az enyém".

Áprilisi tavasz így hozott friss szerelmet a lányra,

Nagyapámmal így lettek egymásnak párja.

Katonaságból őt megvárta és karikagyűrű fonódott, örökre, mindkettőjük ujjára.

AKROSZTICHON-vers

Kategória: Igaz szerelem, Népköltészet