955kondoros blogja
Magány
Behúzott függöny mögött,
matató,óvatos árny,
élete romjai közt,
hűséges társ,a magány.
Sorsa epilógusán,
beszűkült tudattal bár,
napi rutinná vált már,
ahogy teste vegetál.
Megéri
Mert megéri jónak lenni,
Elesettet felemelni,
Az ember mindent visszakap,
Ütést és simogatást is.
Reménytelen(ül)
Mire feleszmélnél,
már nyakig benne vagy.
Hiába is vergődsz,
úgyis alámerülsz.
Akkortól fogva
Akkortól fogva
Gerinced meggörbült;Büszkeség
Akkortól fogva
Az esküszegés,kis semmiség
Akkortól fogva
Himnuszunknak,jár a szellentés
Akkortól fogva
Újra üldözik a keresztényt
Akkortól fogva
Indultak, eltörölni végképp
Akkortól fogva
Lesz a világ nemzetközivé
Akkortól fogva
Csak;ha tovább tűrünk birkaként!
Kiemelésre méltó négysoros
Tollnak kínlódása,
Gyengécske agymenés,
Elkészül a nagy mű,
S elkap a hasmenés.