955kondoros blogja

Ránc-barázdált arc.
Szeretet és féltő harc
gyermekeinkért.

Őszi vetésű
búzaföldön,tank tipor
drága Életet.

Megöregedve,
jóra s rosszra jön a vég,
és a feledés.

Porszemek szállnak,
s a mérhetetlen Idő,
hegyeket görget.

Oda egy év megint,oda!
Oda sok jó ember,oda!
Az élet rendje temetni,
s magyarként sírva vigadni.

Az ajtómon egy számla,mely arról értesít,mérik a múló időt.
Másnap újra eljön,hallom,hogy megáll,rágyújt az ajtóm előtt.
Aztán mégsem csönget,de egyszer visszajön:
Majd mikor nem is várom Őt.

(Omega együttes)

Szél zúgás fülemben,
Nekifeszült mellel,
Fáradó tartással,
Haladok utamon,
Vissza-vissza nézve,
Még mindíg remélve,
E kevés időre,
A jobbat,a szebbet,
S végül az jön úgyis,
Aminek kell jönni.