955kondoros blogja

Buzog a vér,dobog a szív,
Addig a test él,mozog jár,
Megáll aztán ami aktív,
És az életnek vége már!

Létem mocsarában,
lehúznak gondjaim,
vergődve a sárban,
merülök,beszippant
a könyörtelen láp.

Egyedül kell a
harcom végigharcolnom,
úgy mint a többség!


Kemény,hú kemény
hogyan és meddig bírom
segíts jóremény!


Kimaradhatnak
az utolsó akkordok,
ne legyek képben!

Füstköd háztetők között megrekedve,
Rövid téli nappalok szürkülete,
Fekete-fehér nyirkos tapadású,
Ázós-fázós szomorkás hangulatú.

Millió élet a földön,
él hangosan vagy csak éppen
neszezve,majd meghal zajjal,
robajjal,vagy néma csendben.