955kondoros blogja

Szól a zene,és igazi                                                                                                                                                            az alázat.

...fiatalságomra gondolok,mely elmúlt,öregségemre,mely sose jön el.Mindarra gondolok,amit nem vittem véghez ,a holtan született gyerekekre,a képzelt szerelmekre,a hajnalban félbeszakadt álmokra,az örökre elmúlt dolgokra gondolok,a fajirtásokra,a kivágott fákra,az elpusztított bálnákra és az összes kihalt fajra.Az első halra,mely kínlódva elhagyta a vizet,de túlélte a kalandot,és új nemzedéket nemzett.Mindarra gondolok,ami a tengerbe igyekszik.A tenger mindent befogad,mindent,aminek nem sikerült megszületnie,és ami örökre meghalt.Arra a napra gondolok,amikor az ég újra megnyílik,és a dolgok először -vagy újra- visszanyerik értelmüket.                                                                                                                                                               Gianfranco Calligarich        / Utolsó nyár a városban/

                                                  Te szép vagy;ez rémes!                                        

Őrzök egy fényképet,cakkozott a széle,
Pajtás géppel készült ötvenhárom éve,
Az unokabátyám bekormozta arcunk.
Négyéves kis lurkók a napba hunyorgunk.


Te bricsesznadrágban a hózentróglival.
Én a kifakult, kék,egyrészes mackómban.
Kisiskolásokként sokat verekedtünk.
Tanárnéni mondta,hogy barátok leszünk.


Igazat szólt rólunk, mindig együtt lógtunk.
MK huszonegyesedet recsegősre nyúztuk.
Együtt motoroztunk,és együtt csajoztunk.
Mikor ideje jött,meg is házasodtunk.


Egy helyen dolgoztunk azután pár évet,
majd másfelé vetett bennünket az élet.
Az országnak másik részébe költöztem.
Hallottam,hogy két szép gyermeked született.


A későbbi hírek már csak rosszról szóltak.
Alkoholizmusról,és a válásodról.
Ital rabja lettél,életed tönkrement.
Csúszni kezdtél aztán, egyre lejjebb,lejjebb.


Fáj a szívem érted, régi jó pajtásom.
Elrontott sorsodat őszintén sajnálom.
Találkoztunk nemrég,szólt az öcsém;Látod?
Aki ott kukázik a régi barátod.


Tétován mozdultam,öcsém fejét rázta.
Az az ő világa,ne menj oda mondta.
Amíg tétováztam elindultál felénk.
Köszöntünk egymásnak,és te érdeklődtél.


Csak úgy menet közben,távolodó félben,
meddig leszel itthon,azt kédezted tőlem.
Holnapig feleltem én,lehajtott fejjel.
Nem is tudom miért,magamat szégyellve!

A bimbóban pattanásig feszülő vágy!                                                                                                                       Szeretné kitárni szépségét a virág.