955kondoros blogja

Földanya igazi anya vagy,
Megadással tűröd a sorsod,
Rossz gyermekeid bántásait,
Elcsúfítását szépségednek,
Önzően beteggé tevésed,
Az egyre kártékonyabb embert,
Kinek otthont,menedéket adsz.

Megvolt írva már előre a sorsom,
Akkor amikor beleszülettem,
a kiskondorosi volt uradalom
félfeudális zsellér-emlékű,
közös konyhásos cselédlakásába.
Egy ágyban aludtam nagyapámmal,
soha nem ismertem jobb embert nála.
Micsurin nevét fölvett téeszcsé,
volt poros-sáros,istállós óvodám.
Vajákos látóemberek szerint:
Holdtöltekor születőket kerüli
a jószerencse,balszerencsések!

Öregapám a padláson nekem is
csavart cigit a bádogdózniból.
Mikor aztán anyukám rajtakapott,
engem verj szólt,ne bántsd a kis jakist.
Apponyi földi tanya iskolában,
Rucz tanár bácsi körmöseivel
is megedződve,okosodtam,nőttem,
s parasztgyerekből,szobafestő lett.
Gulyáskommunizmusban robotoltam,
s két évet katonaként szolgáltam.
Holdtöltekor születőket kerüli
a jószerencse,balszerencsések!

Külföldi szerelőként is dolgoztam,
s közben családot alapítottam.
Egy kicsi leánykát elveszítettünk,
két szép lányunkat diplomáztattuk.
Viselve közben az élet terheit.
Bizakodva a rendszerváltásban.
A volt történész államfőnk szerint,nem
"tetszettünk forradalmat csinálni!"
S rendszerváltásunk csak félig sikerült,
így vergődünk rossz,és rosszabb között.
Holdtöltekor születőket kerüli
a jószerencse,balszerencsések!

Ajándékba ingyen semmit sem kaptam,
mindenért keményen megdolgoztam,
s Fortuna sem fogadott kegyeibe.
Életem delelőjén jóval túl,
még kisnyugdíjasként is dolgozgatva,
alapbetegségemen is átnyúl

lopakodva,a félelmetes rák kór,

s az időmet rövidebbre szabja.
Táltosaink lelkünk jó ismerői,
életről halálról jól vallottak.
Holdtöltekor születőket kerüli
a jószerencse,balszerencsések!

Születtem:Kondoros 1955.11.29.Holdtöltekor

Ha a volna nem lett volna

Szerettem volna
szépen,és jól is élni,
Szép,s jó lett volna.

Forma-forma

Annyi a bánat
mint a boldogság s öröm,
Ha ez megy,az jön.

Epilógus

Fénylő alagút,
és a túloldalán,ott
az örök rejtély.

Valaha élt az érzés,

szelid kis hőzöngésben,

csúf alakoskodásban,

unalom s közöny között,

vagy szeretetköntösben,

felejtős haragokban.

Bársonyba csomagoltan,

de sosem vérig sértőn.

Mára meghalt az érzés,

okostelós világunk,

marón fájóbb ordasabb.

A szeretet páncélban.

S gyilkos a gyűlöletben.

Nincs már záratlan ajtó,

s békülni kész jó szomszéd.

Csak önző szívtelenség.

Régi ruhák vállfán a szekrényben,
Talán soha nem lesznek felvéve,
Őrizgetjük kidobni sajnáljuk,
Régi vágyaink a szíveinkben,
Talán soha be nem teljesülnek,
Egyszer hátha! Álmodozunk róluk.