955kondoros blogja

Magyarként egymást
marjuk,turáni átok
e rontás rajtunk.

A Hazát marcangoljuk tépjük,
részünket duplán kivesszük.
Nincs kímélet,s aggódás érte,
sok percembernek megérte!
Élősködőként a jövőnket,
és az utánunk jövőket
nem nézve,konok pusztítással.
Magunk harcolunk egymással!

A Hazát vérünkkel szereztük,
régi törvényét töröltük!
Új,és újabb uraink lettek,
javainkon élősködtek.
Ám zsarnokainkat leráztuk,
a múltat velük lezártuk.
Megcsonkított hazánkban gyásszal,
Magunk harcolunk egymással!

A Hazát megerősíteni,
ezt kellene megérteni!
Ha egymással békét nem kötünk,
Magunk,sírásói leszünk!
Európa lesz néki hálás,
szól Mag népéről a jóslás!
De addig bőszen,kínlódással,
Magunk harcolunk egymással!

Hercegem!

Hallgatva régi felhívásra,
talpra kell állani újra!
Átkot lerázni belátással,
és nem harcolni egymással!

Kicsi angyalkám
az égben,édesanyám
babusgatja őt.

Piros ász nyer,a kibicnek csitt!
Röpködnek a pakli lapjai,
Várnak rá a remény rabjai,
Aztán mégiscsak betlizés jön,
Csöpög azért egy kicsike lé,
Darabig hígítva kitart még,
Nem baj-nem baj,legközelebb majd
Nagy bőséggel szakad ránk az ég.

Meggyúrt megdolgozott a töltelék,
Nem puha plötty mócsingos törmelék,
Finomra darálva fűszerezve,
Rugalmasan keményre eresztve,
A füstről épp,hogy frissen leszedve,
Marokra fogva puha kenyérrel,
Csak úgy foggal harapva a kolbász,
S jól lesajnálva  a régi mondás,
Ami szerint még:"Több nap mint kolbász!"