955kondoros blogja

"Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,"
Egy új generáció nőtt fel,
háborút hírből ismerők,
fogalmuk sincs a szenvedésről.
Régi séma pénz,s hatalom,
most is a mozgató rugója,
a háborúkészítésnek.
És a nép egyszerű gyermeke,
most is kényre vezethető.
Fiatal emberek halnak meg,
hazudott hazafisággal.
A végkifejletre gondol-e
az Ember!? Egy óra a Vég!

És kipusztul az Emberiség!

 

Az idézet Ady Endre:Emlékezés egy nyár-éjszakára című versből való.

Csodálatos kultúránk,
tartotta meg Nemzetünk,
sok-sok évszázadon át.
A Mag népének titka;
tudás,s élni akarás!
Birodalmak tűntek el,
korok süllyesztőiben.
Nagy népek tengerében,
maroknyian mi vagyunk,
az örök megmaradás!

Sakk-matt elvtársak!
Csak ideiglenesen,
állomásozó.

Krumplileves

Sakk-matt elvtársak,
és cinkosan kacsintott,
jóságos apánk.

Futottak még...

És futottak még...!
Közöttük voltam én is.
Hányszor de hányszor...!

Zárszó

Lényeg a lényeg,
hogy megvan a zárszó is,
na de mivégre?!


"A krumplileves legyen krumplileves!Különben elvtársak én nagyon szeretem a krumplilevest."(Kádár János)

"Mondád,anyám,hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak,mellyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám,álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg,mit jelent?
Szárnyaim növének,s átröpültem
A levegőt,a végtelent."

"Fiacskám,lelkem drága napja,
Napomnak fénye örvendezz;
Hosszúra nyújtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez."

És nőtt a gyermek,lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragad az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpült a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek,súgarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szívének mindenik virága,
Életéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá,mit a szülő bús ajka
Kínjának hangján rebege:

"Halál,ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká ígérte őt éltetni
Az ég...vagy álmunk is hazud?..."

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká,örökkön él."

Kecskemét,1843.március 5. előtt

Petőfi Sándor