baramara blogja

Gyilkosok vagyunk, miközben
hiszünk a gyermekmesékben,
de kezünkben mindig ott a fegyver.
Hol puska, hol szó, vagy megaláztatás,
mert „ember” vagy - minden bűnnel együtt –
semmi más.
Elég, ha rosszul néz rád a másik,
vagy zöldebb a kertje, kisebb a vádlid…
Okot találsz ezeregyet.

Anyák vajúdnak csecsemőt égre és pokolra,
majd felnőtt torzszülöttként gyilkolnak halomra.

De ne higgyük, hogy a természet urai vagyunk,
még nem értünk meg rá – kihalunk…
s majd jön egy újabb élet,
ahol még nem ölték ki az érzelmet – értelmet?

Talán a zene, egy hang még mindent menthet…
de néma a zene, sehol egy hang.
A Föld égő tűzgolyó lett.

Budapest, 2016. január 13.

Kegyetlenül kiáltanak újra a böjti szelek,
az embernek talán így hoznak üzenetet,
a természet sikoltva ébred minden tavasszal,
csak te, ember nem érted, hogy ő lassan meghal.

Budapest, 2015. március 31.

Szürke, álmos a hajnal,

Kárörvendnek a varjak,

A horizonton még tévova

A küzdelmes holnap.

Kopár, kiégett tarló,

Távolban lángoló sivatag,

Az égen csak fekete felhő,

Már soha nem kel fel a nap.

Forró és véres a tenger,

Belefulladt az Ember.

Megállt az idő, s az óra

Sem ketyeg, nem lesz

Többé ünnep a szeretet.

Csak az álom, mi még

Valaha szép lehet...

Maszkokra égett

Emberi arcok

A hamu alatt,

Jéghideg a nyár,

Kopár fák sírnak

Leveleik után.

Fekete a tenger,

Gyászol a naplemente,

A parton senki sem áll.

Kihalt az élet már!!!

Szokásos sétám során

Kutyámmal egy délután

Arra volt éppen utunk

Ahol sok kisgyerek is jár.

Kedves, bamba boxerem

Nem gondolta, rossz legyen

Szaglászott, mert ez a dolga

Ám ezt sok anyuka nem tudja.

Jaj! Megszagolt egy kismotort,

Anyuka bőszem rám rontott.

Fenyegetett, feljelent - úgy ám!

Megfertőzi a motort a kutyám.

Gyerekek félve néznek rám,

Ez szörnyű fenevad talán?

Szegények, meg nem tanulják,

Milyen a kutya-barátság.

Nem ismerik, hogy lesz a tojás,

A hal csak egy bundás tégla,

Összekeverik majd a tarját,

Azt hiszik, az a kakas taréja.

Már kocsival jön óvodába,

minek is kéne ide láb,

pedig ott jelzi a tábla,

hogy tilos a behajtás.

Elképzeltem jövő emberét:

Kezek helyett hosszú csáp,

Lábak helyett két csökevény,

Hatalmas agy, feje helyén.

Brrr -  beleborzongok én.

E rémálom ne jöjjön felém!

Fogd meg hát gyereked kezét,

Mutasd neki a természet szépségét!

Budapest, 2012. november 14.