baramara blogja

Dobhártyákon kattogó pillanat,
szemekbe szórt zöld fények,
leírt szerelmet suttogó szavak,
gép mögé bújt remények.

Megálmodott édes csodák,
kékvirágos szavakkal tört faág.
Miért vagyok köztetek,
miért vagyok köztetek?

Budapest, 2017. május 30.

Mára közhellyé vált minden,
amit rég megírtak a nagyok,
azt mondják szégyen leírni,
hogy vannak még csillagok.

Én mégis kimondom, hogy
van tűzben égő alkony, esti séta
kéz a kézben egy folyóparton,
s szomorú fűzek, víz fölé hajolva.

Színes szivárvány
sziporkáz az égen,
édes csókunk csattan
a csillagos éjben.

Rímek és ragrímek,
ó micsoda bűn lett!
Új szavak kellenek,
de nem jön az ihlet!

Budapest, 2017. április 26.

A költészet napján írnom kéne,
de inkább csak hallgatok.
Amit mondani szeretnék,
már mind leírták előttem a nagyok.
Magam sorsán nem kesergek,
az csak bennem rág, szorít,
buzdítani kéne Embert,
hazámnak szegény fiait.
De most megállt a szó,
kezem nem viszi a betű…
Azt hiszem, mindenki
magába nézzen, mert belül
kell, hogy legyen még erő
a küzdelemhez - mert erre születtünk -,
az én tollam már kevés.
Elfáradtam. Te menj tovább
az úton, légy bátor okos, merész.

Budapest, 2016. április 11.

A költészet napján írnom kéne,
de inkább csak hallgatok.
Amit mondani szeretnék,
már mind leírták előttem a nagyok.
Magam sorsán nem kesergek,
az csak bennem rág, szorít,
buzdítani kéne Embert,
hazámnak szegény fiait.
De most megállt a szó,
kezem nem viszi a betű…
Azt hiszem, mindenki
magába nézzen, mert belül
kell, hogy legyen még erő
a küzdelemhez - mert erre születtünk -,
az én tollam már kevés.
Elfáradtam. Te menj tovább
az úton, légy bátor okos, merész.

Budapest, 2016. április 11.