baramara blogja

Mint múlnak a fények, a Nap tüze fátyol,
éj veszi át majd a csend szerepét,
partokon távol ébred a tábor,
lángokat csóvál ott sok gyereknép.

égnek a gyertyák és szöknek a lángok,
csendül egy dallam, mint esti szonett,
táncoló fényben érik a mámor,
csillogó óborra szomjaz a test.

halkul a nóta, és csend ül a tájra,
szikra se pattan, már üszkös a fája,
fenn éji madárnak a szárnya suhan,

még szél szele csókot fúj a parázson,
pilláját rebbentve ráül az álom,
s az éjszaka leple a földre zuhan.

Budapest, 2017. május 12.

Ő, a hős, ki kitartóan várt ránk,

Papucsa csattant, kukit hozott

Hősiesen cipelte megfáradt

Vándorok iszonyú terhét, s csak

Csendben ballagott – ballagott.

Szomjunkat csillapítá hűs, egri

Leányka mosolyával, ébresztett

Hajnalban, víg tejes nótával.

Kiscserkész módjára, este

Tüzet csiholt, keze alatt még

A vizes fa is meggyúlt!

Barátot szerzett úton és útfélen

Barátként viselte a kínzó szót,

Oldalán utazott Mária-nővér

Ki hősünknek hű társa volt.

Völgybe le és hegyre fel

Cipelte a megváltó mannát,

Csak ki ne folyjon, vigyázta

Hősiesen a vörösboros kannát.

Köszönöm Hősünknek e szép

Két napot, örökre maradt bennem

E kép, mondok most Őneki:

Jónapot, sokat-sokat még!

Egy éve már, hogy köztetek vagyok

Kedves Poet barátok, társaim,

Veletek, egy  családot alkotunk

Mert mihozzánk beszél a szó, a rím.

Írtam sok verset itt az év során,

Volt ami sikerült, volt ami nem,

S töltöttem itt sok-sok éjszakát,

És sok kedves barátra is leltem.

Most köszönöm nektek, hogy e napon

Ennyi szép szóval köszöntöttetek

Elárulok egy titkot, bevallom,

Örülök, hogy köztetek lehetek.