baramara blogja

Kevés a tér

Nincs egy hely

Egy félreeső sarok

Ahova olykor elbújhatok

A levegőben vibráló elektronok

Úgy érzem, nemsokára kitör a vihar

Nem kell már sok idő, s akkor felrobbanok!

Utána nagy csend, tisztul a levegő

Széthulló darabjaim keringnek

Úsznak a hatalmas térben

Ringatózom szépen

A végtelen

Űrben