Jégmadár naplója
SzórakozásTökfaragás
Harmincöt éve már - nálunk még nem volt Halloween.
Beért a termés, rendet tyúk kapart kertünkben.
Apám nevetett, s kezében hatalmas sütőtök remegett.
- Tökmagot pirítunk - csaptam össze örömmel kezem.
De apám leintett - Várj, most más móka lesz.
Nem vágjuk fel a tökfejet, csak lékeljük itt a szár felett.
Véső, kés, egy kis kalapács, s szár helyén mély léke lett.
Ügyesen, kanállal kapartuk ki a tökbelet.
A magot felfogtuk szűrőre rakva.
- Anyád majd lefejti s mossa.
Most figyelj!
Az üres tökfejben mi még maradt,
kikaparta már egy perc alatt.
Éles bicskával apám, még szúrt két nagyot.
Talán már nem bánta, hogy nem fiú vagyok.
S a tökből két háromszög szem villogott.
Rajzolva vésett tök mosolyt.
Ez jó kis őszi móka volt.
Amikor kertünkre szállt az est, mécsest gyújtottunk legott,
s a tökfej ablakunkban, tüzesen pislogott.
A tök fején egy kis levélke lifegett
- nicsak ez meg itt integet.
Harmincöt éve már, nálunk még nem volt Halloween,
s mégis ma még mindig sokszor merengek azon a tökfejen.
Szüret
Napsütötte, izzó, gurulós szőlő szüret.
Vidám, őszi, ünneplő, szüretelő sereg.
Szüreti nóta zeng, sorok közt lovas üget.
Szüreti pántlikás, nyakas pálinkás üveg.
Színes gyümölcskosár, a puttony, hordó telik.
Mezítlábas taposók, benne kedvük lelik.
Táncoló talpak nyomán fakad,csurog a must.
A szüretelők népe, őrzi még e rítust.
Zene, tánc, móka, csendül a kacér nevetés.
Ne törődj most a búval, édes az ölelés.
Mustos csókok, borba hajló részeg éjszaka.
Szőlőszemekben pereg az idő mámora.
Mézzé olvadó, szenvedélyt ölelő vágyad
átkarol, forró szád csókoktól sose fárad.
Szerelemben olvadó méz-mustos reggelek.
Perzselő, ringató kéjben Veled ébredek.
(Mogyorósbánya, 2015.10.03.)