Jégmadár naplója

http://www.holnapmagazin.hu/articles.php?article_id=15335

Játék az élet, szerelem és szenvedély.
Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély.
Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem.
Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben.

Csend és titok takarja nyomorult életem.
Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem.
Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok.
Félve súg a szél s a megtalált drágakő fénye bennem úgy sajog.

Szíved egy angyalé s én egy bestia vagyok.
Cifra forgatag között, kacagva ellavírozok.
Bús életem nevetve áldozom, mert vár rám egy más világ.
Nincsenek válaszok, a gondolat íze – édes akácvirág.

Általad vagyok, nincsenek válaszok.
Ha bele is halok, nincsenek válaszok.
Belőled vagyok, nincsenek válaszok.
Az élettől szerelmet én így marok.
Kísértő angyalok, nincsenek válaszok,
Lásd szeretlek, nincsenek válaszok.

Minden versed egyforma.
Ráfogod a verstanra.
Számolod a szótagszámot.
Ritmusára rákontrázok.
Locsolóvers stílusban.
Szerinted csak így fogtam?
Sírva nevet Petőfi.
Mert nem vagy te akárki.

Nem túl ritka
a nick neved,
ki gondolja
honnan ered?

Gyerekkorom
édes búja,
ákom-bákom
rajzolt húrja.

"Marcsa leszel
nem Mariska
szénát eszel
mint a Riska."

Gúnyolódók
éles hangja
Mariska meg
felvállalja.

Vaj'ha fájna
édes Riska
nevem Marcsa
nem Mariska.

Évek múlva
elfelejtik
csúfolódva
elveszítik.

Megfontolva
nem feledni
kigondolva
hasznát venni

az emlékek
édesednek 
örülhetek
nick nevemnek.

(Kísértés)

Símogató szavaid káoszt hoznak szívembe
jáspis és opál fosszíliák életre kelve
a hűségem, hitem, mindenem elveszni látom
lelkem kárhozik, az eredendő bűnbe vágyom.

Égető, kínzó, kéjes vágy gyötör, fájón túl, a
semmi ívén lebegve ég és föld között fúlva
szenvedő, szerelmes szívem szavakkal tudja jól:
nem lehet oly élet mely általad, veled sodor.

Szavakkal símogató lelked lelkemhez érve,
a szerelem kínzó tüzes bugyrában remélve
távoli, plátói érzésben eggyé fonódni
hitem, reményem, kész vagyok s Te kész vagy ölelni.

Úgy fáj a vágy, öledbe vágyom, csókod kívánom...
izzó testünk fonódni csukott szememmel látom.
Hogyan hazudjak szerelmet, asszonyi bűbájjal
miközben téged ölellek plátói karokkal?

A józan ész legyőzi vágyam. Bocsáss meg nekem
de fogadott hűségem - ne kérd - el nem engedem
ha kínjaim súlya alatt bele is roppanok
vágy opál-láng szerelmünk oltárán nem áldozok. (2015. október)