Jégmadár naplója

szemem alatt
árulkodó karikák
üvöltenek...
sírok, napok óta
érted, értünk
gyengeség a könny
tehetetlen düh
elfutott szekér
után rohanni kár
csendesen hömpölyög
velünk az ár
elengedés
visszhang mennydörög
roppanok
megtörök
sorvadok
ernyedés
karjaid közt
halni meg
volna jó
hullámzó tengeren
süllyedő hajó

Mint a mesében..

http://www.poet.hu/tag/Maria_HS

Mária HS-nek szeretettel a Fiatal a szerető című versére

Mikor boldog a nő szíve?
Ha kísértés nem lesz veszte
Szeretője tisztes, őszes
és a csókja szenvedélyes

Karja oltalom és erő
Kedves, gyengéd, mégis nyerő
Felesége szíve rabja
Tüzes csókját tőle várja

Vágyát mind magamnál tartom
Övé lettem,nincs itt pardon
Az ölelés, nem csak játék
Istentől egy szép ajándék

Lehet bár oly ifjú csikó
Zabolátlan ősi fajta
Sors ajándék? Aki rajta

És valóban, nincs itt már kor
Ez a hűség édes kegye
Kéjben fürdessz, de csak Vele

Mária HS

Fiatal a Szerető.

Boldog a Nő szíve
Érzi ez lesz a veszte.
Nem tud ellenállni.
Csodás a Férfi teste.

Ébred a csodás érzés.
Nem lehet tagadni.
Vágy elönti, szédíti.
hatalmas kísértés.

Ezen az éjszakán
Kéj a győztes, már nincs kor.
Csak ölelés játék.
A sorstól egy ajándék.
A fiatal szerető.

Már az is furcsa volt, hogy szófoszlányokat hallok, de a bejegyzés címében idézett mondat meg pláne meglepett. Kézeljétek ma a hazafelé vezető autóbuszúton a mögöttem ülő két fiatal a kommunikáció "beszéd" formáját választotta és a fiú a lánynak ezt "bírta" mondani.Azt hittem, hogy nem jól hallok, nem a telefonjukat simogatták, hanem beszélgettek. Mit mondjak? Őszintén örültem neki. :-)

Álmomban valamiféle sötét-ködös alagútban jártam. Hason csúsztam, mert nem tudtam felegyenesedni. Valaki követett...az agyamban egyetlen cél vezérelt - kijutni innen, minél előbb. A legfélelmetesebb a csend volt, a zajok nélküli ködös homály.

Az egyetlen hang saját félelmem zakatolása a fejemben. Meg kell szóllalnom...gondoltam és dúdolni kezdtem "Üdv rád és házad népére..."

Csak az első strófát dúdoltam bőszen, sokszor egymás után. A csúszás abbamaradt, mert közben egy barlanghoz értem, ahol fel tudtam egyenesedni és a ködben egy lobogó gyertyalángot véltem felfedezni. Aki követett nem jött utánam, vagyis itt nem éreztem a jelenlétét, ennek ellenére először négykézlábra álltam, majd felemelkedve futásnak eredtem. Verejtékben ébredtem...

Elkezdődött a napi rutin - nem emlékszem, hogyan jutottam az aluljáróba, nem érzékeltem a körülöttem lévőket, a mozgólépcsőn dúdolni kezdtem: "Üdv rád és házad népére..." - kiváncsi, értetlen tekintetek szegődtek rám, de főleg elfordították a fejüket az emberek. Kezdek megbolondulni?

Az ember a rokonait nem választhatja, de a barátait igen. Kedves barátnőm, hányszor de hányszor elmondta. Nemrégiben láttam a Neten egy olyan vicces lábtörlőt, amire az volt írva: Barátok mindig, rokonok időpontra! - igen, igen valahogy így.

Mindezek mellett azért az a véleményem, hogy a vért nem lehet megtagadni. A génekben hordozzuk őseink tulajdonságait, látom ezt gyerekeimen, férjemen és önmagamon is észreveszem. Egy haláleset kapcsán merült fel a Kovács-Simon örökség.

Kovács-Simonok férjem édesapjának anyai ága. Sok leány. egy szem fiú. A dédnagypapa cipészmester (a családban az a legenda kering, hogy ő honosította meg a cipőboxot), a cipészmesterség mellett remek kézügyességgel bírt. Templom modelleket készített fából (ebből egy db valóban az egyik unokája birtokában), nálunk pedig egy kézzel készített réz persely, nagyon szép munka a férjem öröksége - aki már fiunknak adta. Nagy becsben tartott családi kincs, jelenleg kétszáz forintosokat gyűjtünk benne.

A pénzt nem lehet "csak úgy" megdézsmálni, a persely aljának különböző eltekeréseivel nyílik. Ügyes...