Visszaadom a földnek

csillogo2016. június 15. 06:49

Erikám @BakosErika: - köszönöm szépen!
Köszönöm kedves, baráti szavaid Erzsébet @erzsebet10: - örültem, hogy olvastál! :)
Viszontölelések! :)

erzsebet102016. június 5. 15:57

Csodálatos gondolatokat vetsz papírra jó itt nálad! Már hiányoztál! Ölelésem

BakosErika2016. június 4. 05:02

de van egy ország, hol ültethetsz
csemetét, kisarjad majd az együttérzés,
patkók dobogása veri fel a csendet;
nyeregben vagyok, holtig szeretek...

Igen, Marikám!
Mély, jól megírt aggódásod szeretettel olvastam.
Értem és átérzem.
Ölellek.

csillogo2016. június 3. 07:41

Szeretettel megköszönöm, hogy itt jártatok - ölelésem ! :)
@Kicsikinga: @Rozella: @Pera76: @hextorini: @kapocsi.ancsa:

... " túl a test alapvető szükségletein a szellem fényével a lelket nemesíteni is... (szükséges lenne)
De rombolunk. Lelakjuk a lelkünk, lelakjuk a szeretetet, a földet. Mi marad? "
Ez annyira, de annyira igaz.
Hisz, ha bemegyünk egy üres házba, csak az lesz benne, amit mi magunkkal viszünk, amit képesek vagyunk adni és persze el is fogadni, ha nem minden úgy történik, ahogyan mi szeretnénk - van aki tőlünk jobban tudja, hogy mi a szükségletünk, látja, érzi lelkünk rezdüléseit... de hanyagoljuk sokszor, kihagyjuk az életünkből - nem örülünk a jelennek... @Pera76: erre gondoltam én is pont-pont-pont !:)
Szép napotok legyen!

kapocsi.ancsa2016. június 2. 19:45

Megtenni ha lehet, amire képesek vagyunk...

szép napokat
Puszi

hextorini2016. június 2. 18:37

Nagyon szépen megírtad és a mondanivaló is ütős :(

Pera762016. június 2. 17:53

Amiket felkészletezünk a földi létben, egyszer el kell számoljuk... jót, rosszat, mert minden gondolatnak, szónak, tettnek következményei vannak. És sokszor meg se akarjuk ezt hallani/érteni. Persze némely dolog nem kikerülhető, és a fűszál-lehajlás sem történhet másképp... Ha rálépünk, bizony meghalhat. És lépni kell...
Meg mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy ha rossz történik velünk: azért Isten a hibás. Miért? Ez a kérdés kéne bennünk megértésre leljen, mert a szabad akarat által MI élünk lehetőségeinkkel és ha rosszul megy valami, vajh azért mi mit tettünk? Vagy mit nem, hogy másképp alakuljon?
Isten nem csücsül felhőkön szerintem, balga ember képzeli azt, hogy baljával osztja a rosszat annak, ki azt érdemli, jobbjával a jót. Dehogyis. Mindenért az én a felelős a körülményekben.
És esendőként a jókért még hálát se adunk. Minek.
Én azt gondolom, a fény bennünk van, mi benne és egyazon döntéssel tehetünk úgy jót, mint rosszat, legfennebb a marhaságokból tanulunk, vagy rójuk köreinket ugyanúgy, ha nem. És mindenki hibás azért, hogy hová jutottunk, csak mi nem. Hibás Isten, a szomszéd, a főnök, az Isten és mindenki, csak mi nem. Pedig de. Elsősorban magunkba kéne nézni. És látni.
Ember. Föld. Mekkora ajándék azon élni. Van levegő - épp megfelelő oxigénaránnyal, víz, táplálék, és képesek vagyunk érezni, gondolkozni, túl a test alapvető szükségletein a szellem fényével a lelket nemesíteni is...
De rombolunk. Lelakjuk a lelkünk, lelakjuk a szeretetet, a földet. Mi marad?
Ezek jutottak eszembe, egyszuszra. :)

Rozella2016. június 2. 15:02

Szomorú-szép gondolatok. Földanyának nagyon sok gyermeke van, s Ő mindet szereti, de fordítva már nem így van...

Valakinek az adatlapján itt a Poeten láttam egy idézetet,(sajnos nem emlékszem rá pontosan, de a lényege az volt, hogy az ember nem földi lény, aki akár spirituális utat is bejárhat itt, hanem alapvetően spirituális lény, aki földi életet is él... Ez is eszembe jutott most többek között, meg az, hogy ha nyeregben ül valaki, akkor sokkal messzebbre lát, messzebbre is érhet, vágtázni is képes, bár a lovak nem szeretik ha hajszolják őket a... hová is?? Bocs, ha félrevittem a gondolatmeneted,...pedig nagyon tetszett a versed! :)

Kicsikinga2016. június 2. 13:05

Gyönyörű!

skary2016. június 2. 09:22

igen a halálunkkor mindent visszaadunk