T.Zia blogja

Teve szerelem

Volt egy szép tevelány, úgy hívták Ludmilla,

Vígan táncolt, síelt, s rebegett rajt pilla.

Hamar férjhez is ment, ivott is rá pezsgőt,

Az ő teveférje nem is látott jobb nőt.

Mosott, főzött, vasalt, s még mit tett a szentem?

Gondolkodni kezdett egy teve gyereken.

Az ura se volt rest, nevet adott néki,

Khaosz lett az ifjú, apró tevebébi.

Boldogságuk persze nem sokáig tartott,

Mivel a tevelét neveléssel tart ott,

Ahol tartani kell, vagyis csak kellene,

Ha az embernek már annyira kell teve.

Egy szó mint száz, ma már emlék csak a tevém,

Nem szép dolog, tudom, RIP Tevévé tevém,

Mert a hibernálás túl sokáig tartott,

S nem kapott időben se almát, se sajtot.

Most, szellem teveként tevegel a neten,

Férjével, fiával, hárman, vagy csak ketten,

Ha kihűlt mára a nagy teve szerelem,

De gondolatban itt él mindegyik velem.