T.Zia blogja

Ha volna örök örökké, 

Ha volna ami nincs nekem, 

Ha volna lelkem ördögé, 

Ha volna jel a testemen, 

Ha volna tűzben égő víz, 

Ha volna vízben oldott tűz, 

Ha volna mindent érő íz, 

Ha volna ami gondot űz, 

Ha volna semmi mindenben, 

Ha volna minden egy szóban, 

Ha volna Te lennél nekem, 

Ha volna senki mást jobban. 

Legyen egy nap

Egy év

Vagy egy élet

Legyen egy perc

Egy kedves

Megigézett

Édes

Pillanat

Csak legyen

Bármeddig is 

Tartasz

Jó, hogy 

Itt vagy

Velem

Úgy szeretném a gyermeket, 

Ki benned él, megölelni. 

Persze, tudom, ezt nem lehet,

Az időben visszamenni,

Megcsókolni édes arcod,

A tiédbe tenni kezem.

Megharcolni minden harcod, 

Csak te lennél a mindenem. 

Kislányként rád nézve, hinném, 

Nem szerethet jobban senki. 

Hozzád futnék, benned bíznék. 

Hagynád magad megölelni? 

Szemem vak, fülem káprázik. 

Csillog, pattog, zúg, szikrázik. 

Zene szól bent, szinte hallom. 

Szivárvány szín csengő hangon. 

Tücskök rétje, békák nádja, 

Sás susog és bambusz várja

Édesen lassú jöttömet. 

Érkezem már, de léptemet, 

Nehezíti oly sok minden. 

Bokám hínár ölelésben, 

Lábam csókolva az iszap

Hízelegve súgdos. Igaz, 

Nem tart vissza, nem követel. 

Semmi rosszat nem követ el, 

De mindenem fogva tartva, 

Süllyedek el önként, arra

A gyönyörű sötét szintre. 

Oda vágyom mindig szinte. 

Bele csúszva az iszapba, 

Ámulatból ámulatba

Esve nézem, tudom, látom,

Virág nyílik az indámon.

Mert én mindig fényre vágytam.

Ezért küzdök a mocsárban,

Hogy nyílhasson majd a napon

Virág rajtam, azt akarom.

Leveleim víz ölelje

Szívem lelkem felemelve,

Láthassa, hogy nyílok, büszkén

Csodálkozva saját tükrén.

Mocsarából gyökerezett,

Fénybe vágyó rózsa leszek,

Benne élve, benne bújva,

Találok rá a kiútra.

Víz-szint fölé emelkedve

Jutok el a végtelenbe.

Nap csókjára szirmom tárul,

S én azt adom viszonzásul,

Hogy e csodát, mit elértem,

Láthatja a víz-tükrében.

Minden, úgy alul, mint felül.

Legszebb álmom beteljesül. 

Édes jó Istenem!

Én most Mihez kezdjek?

Mi lesz majd így velem,

Ha rossznak, betegnek

Érzem mindig magam? 

Hajnalán e napnak, 

Nem csak az angyalok, 

Ördögök kacagnak

Rajtam. Tudom, érzem. 

Jó buli ez, látom! 

Első sorból nézem

Ragyogó halálom

Műsoros estjeit. 

Ők meg!? Csak röhögnek. 

Tétjüket emelik, 

A golyók pörögnek, 

Poharukat rázva

Elvetik a kockát. 

Aztán hahotázva

Újra, s újra dobják, 

Amíg nincsen nyertes. 

Néha, lepacsiznak! 

Ez nem szép! Nem kedves! 

Engem bepaliztak!