T.Zia blogja

Legyen egy nap

Egy év

Vagy egy élet

Legyen egy perc

Egy kedves

Megigézett

Édes

Pillanat

Csak legyen

Bármeddig is 

Tartasz

Jó, hogy 

Itt vagy

Velem

Úgy szeretném a gyermeket, 

Ki benned él, megölelni. 

Persze, tudom, ezt nem lehet,

Az időben visszamenni,

Megcsókolni édes arcod,

A tiédbe tenni kezem.

Megharcolni minden harcod, 

Csak te lennél a mindenem. 

Kislányként rád nézve, hinném, 

Nem szerethet jobban senki. 

Hozzád futnék, benned bíznék. 

Hagynád magad megölelni? 

Szemem vak, fülem káprázik. 

Csillog, pattog, zúg, szikrázik. 

Zene szól bent, szinte hallom. 

Szivárvány szín csengő hangon. 

Tücskök rétje, békák nádja, 

Sás susog és bambusz várja

Édesen lassú jöttömet. 

Érkezem már, de léptemet, 

Nehezíti oly sok minden. 

Bokám hínár ölelésben, 

Lábam csókolva az iszap

Hízelegve súgdos. Igaz, 

Nem tart vissza, nem követel. 

Semmi rosszat nem követ el, 

De mindenem fogva tartva, 

Süllyedek el önként, arra

A gyönyörű sötét szintre. 

Oda vágyom mindig szinte. 

Bele csúszva az iszapba, 

Ámulatból ámulatba

Esve nézem, tudom, látom,

Virág nyílik az indámon.

Mert én mindig fényre vágytam.

Ezért küzdök a mocsárban,

Hogy nyílhasson majd a napon

Virág rajtam, azt akarom.

Leveleim víz ölelje

Szívem lelkem felemelve,

Láthassa, hogy nyílok, büszkén

Csodálkozva saját tükrén.

Mocsarából gyökerezett,

Fénybe vágyó rózsa leszek,

Benne élve, benne bújva,

Találok rá a kiútra.

Víz-szint fölé emelkedve

Jutok el a végtelenbe.

Nap csókjára szirmom tárul,

S én azt adom viszonzásul,

Hogy e csodát, mit elértem,

Láthatja a víz-tükrében.

Minden, úgy alul, mint felül.

Legszebb álmom beteljesül. 

Utállak!

Még mindig, 

Bizony!

Hihetetlen

Dolog

Tudom, 

De nem hazudok

Akkor se, 

És nem tanulok

Belőle. 

Hát ez van, 

Ezt kell

Szeretni. 

Tessék, lehet

Nevetni!

Az én 

Utálatom örök, 

Addíg amíg

Megőszülök, 

Magam le

Nem leplezem, 

Mert a hajam

Festetem. 

:)))))))))) 

Nem igazán aggódom, 

De bevallom, féltelek. 

Érdekel az én sorsom, 

Érdekelnek emberek, 

Néhány jobban, mint ami

Jogszerűen indokolt

Volna, de ha valaki

Egyszer nekem fontos volt, 

Az már bizony úgy marad

Amíg csak a föld forog, 

Vagy ameddig süt a nap, 

Bárki bármit is morog. :)