T.Zia blogja

Édes jó Istenem!

Én most Mihez kezdjek?

Mi lesz majd így velem,

Ha rossznak, betegnek

Érzem mindig magam? 

Hajnalán e napnak, 

Nem csak az angyalok, 

Ördögök kacagnak

Rajtam. Tudom, érzem. 

Jó buli ez, látom! 

Első sorból nézem

Ragyogó halálom

Műsoros estjeit. 

Ők meg!? Csak röhögnek. 

Tétjüket emelik, 

A golyók pörögnek, 

Poharukat rázva

Elvetik a kockát. 

Aztán hahotázva

Újra, s újra dobják, 

Amíg nincsen nyertes. 

Néha, lepacsiznak! 

Ez nem szép! Nem kedves! 

Engem bepaliztak! 

Próbálok kicsit tanulni tőled, 

Hisz tudom, véletlenek nincsenek, 

Mi értelme  volna szaladnom előled, 

Inkább egy csipetnyit elcsenek

Tehetségedből, stílusod is vonzó, 

Bár egészen hozzá nem ragaszkodom, 

Abból az egyszerű, megtapasztalt okból, 

Hogy kiborított már... De ezt nem ragozom. 

Most viszont próbálok "ész nélkül" úgy írni, 

Ahogyan jön, hagyom, puffan és esik. 

Rád gondolok közben, hogy ki tudjam bírni

A túlgondolásomat, mert nem szeretik

Agysejtjeim bizony, ha nincsenek kordában

Szépen, renben tartva, nehéz ez nagyon, 

De eldöntöttem, slusz passz, pár perccel korábban, 

Hogy bármi történjék is, ez egyszer hagyom. 

Na... Most átolvasom, kijavítom... Vagy így hagyom... :) Próba szerencse, eper, meggy, cseresznye...  :))))) 

Utállak!

Még mindig, 

Bizony!

Hihetetlen

Dolog

Tudom, 

De nem hazudok

Akkor se, 

És nem tanulok

Belőle. 

Hát ez van, 

Ezt kell

Szeretni. 

Tessék, lehet

Nevetni!

Az én 

Utálatom örök, 

Addíg amíg

Megőszülök, 

Magam le

Nem leplezem, 

Mert a hajam

Festetem. 

:)))))))))) 

Pankrátor a függöny mögött