T.Zia blogja
VallásMonológ
Beszéljünk őszintén.
Alkotásod vacak.Büntetésed szintén.Csak a májam kacagAttól, amit érzek.A munkád selejtes.Ezer sebből vérzek,Lelkem is viseltes,Mindez a te műved.Te is tudod, én is.A kritikát tűrjed,Mert nálam ez fétis,Tudnod kell ezt, hiszenTe alkottál meg így.Javíts rajtam. Hiszem,Sikerülhet. S te higgyJobban a munkádban.Én tudom, hogy remek.Persze nem hibátlan.Épp jó egy embernek.Éjjeli merengő :)
Tisztelt Uram! Kedves Isten!
Semmi gondom éppen nincsen,Ezért van pár üres percem.Engedd meg, hogy érdeklődjemNálad kicsit életemről.Tudom, nem jössz le a mennyből,No de mégis! Időd tenger!Kérdésemet hadd tegyem fel! Nem nagy dolog, nem zavarlak,Fárasztani sem akarlak,Csupán érdekelne fesztül,Hogy a jövőmben veszettülFogok-e majd Terád vágyni?Érdemes a mennyre várni? Vagy a Pokol kapujánálAhelyett, hogy Te rám várnál,Luciferrel lesz majd dolgom?Nem probléma, nem azt mondom,Csak hát, mégis érdekelne,Hogy valamit vinnem kell-e?A lelkemen kívül, persze.Mondd! Szent Péter beengedne?Adventi angyal
Mennyből egy angyal lejött ma hozzám,
Fekete köntösét fújta a szél.
Kőrözött köröttem csodás lován,
Elvarázsolt engem Ő és a mén.
Álmodtam, vagy csak félúton jártam,
Lovára emelt, s magához ölelt.
Karjaiban békére találtam,
Kérdéseimre némán is felelt.
Hosszú haját az arcába fújta
A lég, és én úgy örültem neki,
Nem rémített a fekete csuklya,
Remény volt bennem, szinte gyermeki.
Mennyből egy angyal lejött ma hozzám,
Azrael volt ő, és békét hozott.
Ölelését újra viszonoznám,
S a hitet, amit belém csorgatott.
Adventi gyertyám érte égetem,
Lassan csepeg a rózsaszín viasz.
Megbékélt lelkem, mert a végzetem,
Hogy más számára én legyek vigasz.