T.Zia blogja

Vallás
T.Zia•  2018. március 28. 19:17

Monológ

Beszéljünk őszintén.

Alkotásod vacak.

Büntetésed szintén.

Csak a májam kacag

Attól, amit érzek.

A munkád selejtes.

Ezer sebből vérzek,

Lelkem is viseltes,

Mindez a te műved.

Te is tudod, én is.

A kritikát tűrjed,

Mert nálam ez fétis,

Tudnod kell ezt, hiszen

Te alkottál meg így.

Javíts rajtam. Hiszem,

Sikerülhet. S te higgy

Jobban a munkádban.

Én tudom, hogy remek.

Persze nem hibátlan.

Épp jó egy embernek.


T.Zia•  2017. június 27. 00:31

Éjjeli merengő :)

Tisztelt Uram! Kedves Isten!

Semmi gondom éppen nincsen,

Ezért van pár üres percem.

Engedd meg, hogy érdeklődjem

Nálad kicsit életemről.

Tudom, nem jössz le a mennyből,

No de mégis! Időd tenger!

Kérdésemet hadd tegyem fel!

 

Nem nagy dolog, nem zavarlak,

Fárasztani sem akarlak,

Csupán érdekelne fesztül,

Hogy a jövőmben veszettül

Fogok-e majd Terád vágyni?

Érdemes a mennyre várni?

 

Vagy a Pokol kapujánál

Ahelyett, hogy Te rám várnál,

Luciferrel lesz majd dolgom?

Nem probléma, nem azt mondom,

Csak hát, mégis érdekelne,

Hogy valamit vinnem kell-e?

A lelkemen kívül, persze.

Mondd! Szent Péter beengedne?

 


T.Zia•  2016. december 15. 15:28

Adventi angyal

Mennyből egy angyal lejött ma hozzám,
Fekete köntösét fújta a szél.
Kőrözött köröttem csodás lován,
Elvarázsolt engem Ő és a mén.


Álmodtam, vagy csak félúton jártam,
Lovára emelt, s magához ölelt.
Karjaiban békére találtam,
Kérdéseimre némán is felelt.


Hosszú haját az arcába fújta
A lég, és én úgy örültem neki,
Nem rémített a fekete csuklya,
Remény volt bennem, szinte gyermeki.


Mennyből egy angyal lejött ma hozzám,
Azrael volt ő, és békét hozott.
Ölelését újra viszonoznám,
S a hitet, amit belém csorgatott.


Adventi gyertyám érte égetem,
Lassan csepeg a rózsaszín viasz.
Megbékélt lelkem, mert a végzetem,
Hogy más számára én legyek vigasz.