T.Zia blogja

Kívándd hogy legyen

az élet szép szerető

jó ágyasod is.

Óvatosan ölébe vett,

ringatott, én átkaroltam.

Lehunytam a két szememet,

s egyetlen hangot se szóltam.

 

Bársonytakaróját lassan

rám terítette az este.

Homlokomra csókot kaptam,

s míg az ajkamat kereste,

 

simogatta hosszú hajam,

fülem mögé tűrve tincsem.

Nem érzem egyedül magam.

Bennem őrzöm ezer kincsem.

Karcsú kecses táncosnőként

Fonom rád a két karom.

Meztelenül, szép dizőzként,

Hó, dér lepte tájakon.

Didergek még, talpam fázik,

Csókra nyújtom ajkamat.

Nap fényével maskarázik

Pár csalóka pillanat.

Eltakarom a világot,

Ne less, amíg elbújok.

Jégvirágból hóvirágot

Varázsolni így tudok.

Ibolyát tűzök hajamba,

Madárdallal kacagok.

Elbújtam kicsit magamba,

Keress meg! Tavasz vagyok.

Érezz engem kincsnek,

Nem fogod megbánni.

Ha kell, tüzet viszek,

S vízen tudok járni,

Míg benned én hiszek.

Megyek rád találni.