viharsarok - titoksorok

mert azt érzem hogy itt a helye: http://www.poet.hu/vers/92788

a holdfény tehet róla

 az alva járó hallgatás

 rádmásolt ezernyi szó

 mégis mint kopírozott való

 elütök. tetovált vér vörösén

 fekete-fehér

 neked én

 nekem te vagy a más.

 nevem benned mégis

 ismerősen idegen csendülés.

 szeretetem lányod arcából nevet feléd

 és elém hoz hajnalban a határra terülő

 párafüst

 megüt és eltelíti tüdőm a gyász

 gyáván amikor félreállsz

 tekerni egy jointot

 és inni rá.

 sötétbe kell vidd a lelked? 

 mi oly szörnyű, hogy ne lásd?

 fiad erős karja?

 vagy anyjuk aggodalma?

 érted (f)él 

 felszívom a létet

 erősödöm

 érted (is).

 kell a hit.

 odaát ha vagy

 hát belőlem meríts

 keresztelő jánosod leszek

 s hétköznapok Jordánja ha hömpölyög

 elmerítelek

 erőd otthona

 rádmásolt

 kopírozott

 vetület

 ingerület

 dac

 maradsz

 míg magadra lelsz

 velem

 a holdfény tehet róla...

 vagy az

 hogy tudom a neved

“A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer.”
(japán közmondás)

Lásd én (miként te is) kiülök nap mint nap
ahogy Hervay "a szemek kapujába"
Ma újra  apró fekete betűtetveket rázok le
a frissen hullt levélkupacodról
- embertelen barátság az enyém.?
Igazad van...elég visszanézni.
Megharcolt éveken nevetséges elmúlások jelei...
Ezt is " betegség eszi" de elmúlik
ahogy a szavakat is felzabálja a választalan.
Megromlott szegényben az Igaz.
Munka megmaradni önönmagadnak
ahogy nekünk vagy...jól tudom.
Ám azt is, hogy hátrafelé gördülsz
mikor szemedbe kacag a Nap.

http://www.youtube.com/watch?v=Wu4oy1IRTh8

http://www.youtube.com/watch?v=TgEm3vNlJHs&feature=related
hagytad kicsúszni
és csak távolodása után küldted
félénk visszarezdüléseid
láttam ahogy útra engedted
magadból a világra feszülni
és zárt ajkad ellilult vonala
se fűti már ( nagy erő a csend )
"maradni kell" zuhog most odabenn

...

konok vagy és dacos
magadra akarsz napot holdat csillagot
és nem érted hogy míly szép lehet a sötét
pedig azt hívta úgy anyád : éj
neked semmi sem elég? kisujjat nyújt a tett
s te karját nyakát szorítva követeled
eltapos lázadásod (akár az övé ) a Kőfal alatt
minden füvet miből bár virág nem
de zöld tavasz hajthatna...gondold meg
akarsz hasonlítani Jancsira?
mert nem vagyok Julis s te sem lehetsz vitéz
se a  Franciák királya...hisz dúl a demokrácia
az én utam az otthon de Benneteket haza várlak oda
hozd majd idegenségét hogy erre a földre szorítsa 
mert ha megismeri megérti a hegyet
a fátyol hószín fodrait és Anyád csendes szavát:
Ne zajongj! Megriad a táj.

http://www.youtube.com/watch?v=o1ZTeHZCcS8&feature=related