viharsarok - titoksorok

 ahol még él a hagyomány

 májusfát varázsol

 néhány felszabdalt kreppapír

 és égre ír vele a szerelmes lélek 

de mit is szóljon az a lány

 kinek nem jut más

 csak  májuskosár?

Egymásmellett, kissé sietősen bár, de belecsodálkozva a nagyvárosi tavaszba sétáltak.Örömittasan  vettek észre minden  apó zöldet ...bodza nyílt a vörös ház rozsdamarta kerítése mögött...."Otthonillat!" szólalt meg egyikük
 A sugárút felmart aszfaltja, a terelések... adtak csak okot a 'sietni kell'-re.
- Nézd! - mutatott a felszakított, szinte már árokká mélyített sávra - Nemrég még itt vonszolták a sinek a gyakorlatra menős reggeleimet.... és itt... - de ahogy megtört benne valami ott,azon a helyen,  pont úgy tört meg a nőben a mondat lendülete. Elhallgatott.
Nőni kezdett közöttük a csend.Az esti csúcsforgalom sem tudta elnyomni. Lépteik meglassultak, és kezük egy pillanatra összeért. A nő lepillantott. Rég nem ért már a kezéhez. "Milyen fura az élet..." gondolta, de mintha nem lehetne mutatni, mintha bűn lenne, a következő pillanat már szét is szakította ezt a félszeg közelt. Hogy megelőzzön még egy  ilyen 'kellemetlen' szituációt, kezeit  elrejtette farmere zsebében, de ökölbe szoruló ujjai  még dédelgették kicsit azt a pillanatot. Tekintete visszakúszott a házfalakra, mintha mindebből mit sem vett volna észre. "Lengyel utca..."olvasta hangosan.
- Ja. Meg sikátor. Engem itt meg fognak ölni.Még jó hogy nem szovjet. Hm. ... Ja, igen, az már nincs. Bocsánat. Akarom mondani orosz. Óóó..Rosszul jött ki ez a poén. Ne haragudj.
A nő elmosolyodott. Nem akarta mutatni mennyire fél.Igen. Félt. Féltette. " Meg fognak gyilkolni..." viszhangzott a fejében.

....
Barna bőrkanapé, fölötte a falon Amszterdam. Tuti hogy az. Ezerszer látta már a városnak ezt az arcát." Ezerszer..."mintha minden idekötődő emléke  fel lenne szabdalva mint  a puzzlekép itt a feje fölött. Ezer daraból kirakott terek és síkok. Azután semmi.... Nem emlékszik semmi másra azokból a percekből. Csupán hogy minden idegszálával arra koncentrált, amit képtelenség megtenni. Arra, hogy az Ő  fájdalmát csökkentse.
Fehérköpenyes alakok jártak ki-be a nyitott ajtón mosollyal az arcukon. Néha talán vissza is mosolygott, és mintha a vékony szőkének még valamit válaszolt is volna, de semmi. Nem emlékszik semmi többre egészen addig, míg Ő újra le nem ült mellé. Arca megtört volt. Zihált. A testében még dolgozó adrenalin szinte szétfeszítette a sejtjeit. Mindig oly erős háta most támaszt keresett a bőrkanapé háttámláján.
....
"Tömörfa ajtó." futott át a nő agyán. Ezt megérkezéskor észre sem vette. Vastag és nehéz.
- Ugye mondtam hogy ki fognak nyírni. Bár bevallom idefelé ezt poénnak szántam. Most meg...auú. - és mint valami öreg parasztember köpött egyet a járda porába.
Vér. Vörös, mint az alkonyat amibe lassan belesétáltak. Újra csak ketten voltak. Köréjük láthatatlanultak az utcák.Léptük egy ütemre koppant. A fiú egyszercsak hirtelen megállt. A nő felé fordult, és nyugatóan, de még fájdalomtól elcsukló hangon így szólt.
- Túléltem....látod? Megmaradtam.
- Vérzel...- nyúlt idegesen a táskájába a nő, zsebkendő után kutatva. Az ajkak szélén kibuggyanó vér látványa emlékeket hozott elő a tudatalattija legmélyéről.... - Vérzel...
- Semmi baj anya - fogta meg hirtelen a nő kezét a fiú. Most nem rezzentek szét. A buszmegálló kutató pillantási között is hosszú percekig fogták egymás kezét. - Semmi baj... Hidd el anyu. Már nincs semmi baj.
Twilight Soundtrack - River Flows in You ("Edward's Song for Bella")

 ... amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”

Goethe

 " Mi a csoda ? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.”

Márai Sándor : Az igazi

" - Ezek szerint amellett, hogy elfogadod, amit csinálok, még segíteni is akarsz?

- Igen, Sherine. Akkor is, ha nem értelek, akkor is, ha néha úgy szenvedek, ahogy a Szűzanya szenvedett egész életében, akkor is, ha te nem vagy Jézus Krisztus, de üzeneted van a világ számára. Melletted vagyok, és azt akarom, hogy te győzz. "

            Paulo Coelho