viharsarok - titoksorok
IrodalomHervay Gizella - Óramese
Kobak leült leckét írni. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet.
- Egy kicsit lustálkodok - mondta az órának, de ahogy odanézett, látta, hogy az óra megállt.
- Remek - mondta -, akkor még rengeteg idõm van.
Azzal elkezdett jóízûen lustálkodni.
Lustálkodott, lustálkodott, de egyszerre csak nagyon furcsa lett, hogy az óra állt rendületlenül.
- Hátha elromlott - nyugtalankodott. - Írok egy kicsit, hátha már késõ van.
Azzal írni kezdett, s ahogy felnézett véletlenül, látta, hogy az óra úgy jár, mintha meg se állt volna.
- Ejha! - kiáltott fel. - Akkor mégse romlott el.
És most már azért kezdett el lustálkodni, hogy lássa: megáll-e megint az óra.
Megállt.
- Miért állsz meg? - kiabált Kobak az órára. - Bele fogsz zavarodni a végén. A végén már te se fogod tudni, hány óra van!
De az óra csak állt tovább.
- Na, ha nagyon akarod, írok neked egy kicsit - sandított Kobak az órára. - De csak a számtant írom le, mert az könnyû.
Számolni kezdett, s az óra járt megint, mintha mi sem történt volna.
- Nahát ez jó vicc! - nevetett Kobak, de mintha nem igaziból nevetett volna. - Azért is lustálkodok még egy kicsit.
Az óra megint megállt.
- Majom! - nyújtotta ki a nyelvét Kobak az órára. - Utánozó majom! Neked az a dolgod, hogy járj. Semmi közöd hozzá, hogy egy kicsit lustálkodom.
Az óra most visszafelé kezdett forogni.
- Rád se nézek! - toporzékolt most már Kobak.
De minél jobban toporzékolt, az óra annál gyorsabban forgott visszafelé.
Kobak addig toporzékolt, míg akkorát nem kordult a gyomra, hogy elfelejtett tovább toporzékolni.
- Éhes vagyok, Mama! - kiabált, de Mama bejött, megnézte az órát, és azt mondta nyugodtan:
- Korán van még vacsorázni - azzal már ki is ment.
Kobak ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával.
Gyorsan leült, és megtanulta a három szakasz verset.
Az óra most rendesen járt, mintha sose forgott volna visszafelé.
Megtanulom elõre a második három szakaszt is - határozta el magát Kobak, s hát az óra most szaladni kezdett elõre. Kobak elõvette a számtankönyvét, és megoldott egy feladatot, amit föl sem adtak.
Az óra úgy forgott elõre, mint akit kergetnek.
Kobaknak erre olyan jó kedve kerekedett, hogy hangosan énekelni kezdett.
- Nem vagy éhes? - jött be mama csodálkozva. - Itt a vacsora ideje - mondta, és úgy nézett az órára, mintha egészen közönséges óra volna.
De ti tudjátok, hogy nem az.
kortárs VERS - mert ápr. 11 van
Zemlényi- Kovács Barnabás
( 1993 - )
A Költő Költő
A Költő költ, de nem keres,
S ha mégis,
Hogy célja felé miből merít erőt
Isten tudja csak.
A Költők nem csak költenek,
Átváltják
A jót a jobbra!
Ezért költenek sokat,
Mennyit még a Föld sem ér.
Ha már mindent elköltött,
Akkor válik Költővé,
Hiszen egy Igaz Költő
A világot iselköltené
Egy jobb világért.
Hidd el,ha a Költők
Mindent elköltöttek
Amit csak el lehet,
Akkor szülik a Jobb Világot
E helyett.