viharsarok - titoksorok

Irodalom
narnia•  2010. április 12. 09:19

Hervay Gizella - Óramese

Kobak leült leckét írni. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet.
- Egy kicsit lustálkodok - mondta az órának, de ahogy odanézett, látta, hogy az óra megállt.
- Remek - mondta -, akkor még rengeteg idõm van.
Azzal elkezdett jóízûen lustálkodni.
Lustálkodott, lustálkodott, de egyszerre csak nagyon furcsa lett, hogy az óra állt rendületlenül.
- Hátha elromlott - nyugtalankodott. - Írok egy kicsit, hátha már késõ van.
Azzal írni kezdett, s ahogy felnézett véletlenül, látta, hogy az óra úgy jár, mintha meg se állt volna.
- Ejha! - kiáltott fel. - Akkor mégse romlott el.
És most már azért kezdett el lustálkodni, hogy lássa: megáll-e megint az óra.
Megállt.
- Miért állsz meg? - kiabált Kobak az órára. - Bele fogsz zavarodni a végén. A végén már te se fogod tudni, hány óra van!
De az óra csak állt tovább.
- Na, ha nagyon akarod, írok neked egy kicsit - sandított Kobak az órára. - De csak a számtant írom le, mert az könnyû.
Számolni kezdett, s az óra járt megint, mintha mi sem történt volna.
- Nahát ez jó vicc! - nevetett Kobak, de mintha nem igaziból nevetett volna. - Azért is lustálkodok még egy kicsit.
Az óra megint megállt.
- Majom! - nyújtotta ki a nyelvét Kobak az órára. - Utánozó majom! Neked az a dolgod, hogy járj. Semmi közöd hozzá, hogy egy kicsit lustálkodom.
Az óra most visszafelé kezdett forogni.
- Rád se nézek! - toporzékolt most már Kobak.
De minél jobban toporzékolt, az óra annál gyorsabban forgott visszafelé.
Kobak addig toporzékolt, míg akkorát nem kordult a gyomra, hogy elfelejtett tovább toporzékolni.
- Éhes vagyok, Mama! - kiabált, de Mama bejött, megnézte az órát, és azt mondta nyugodtan:
- Korán van még vacsorázni - azzal már ki is ment.
Kobak ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával.
Gyorsan leült, és megtanulta a három szakasz verset.
Az óra most rendesen járt, mintha sose forgott volna visszafelé.
Megtanulom elõre a második három szakaszt is - határozta el magát Kobak, s hát az óra most szaladni kezdett elõre. Kobak elõvette a számtankönyvét, és megoldott egy feladatot, amit föl sem adtak.
Az óra úgy forgott elõre, mint akit kergetnek.
Kobaknak erre olyan jó kedve kerekedett, hogy hangosan énekelni kezdett.
- Nem vagy éhes? - jött be mama csodálkozva. - Itt a vacsora ideje - mondta, és úgy nézett az órára, mintha egészen közönséges óra volna.
De ti tudjátok, hogy nem az.

narnia•  2010. április 11. 14:06

kortárs VERS - mert ápr. 11 van

Zemlényi- Kovács Barnabás

( 1993 -     ) 

 A Költő Költő

 

 

A Költő költ, de nem keres,

S ha mégis,

Hogy célja felé miből merít erőt

Isten tudja csak.

 

A Költők nem csak költenek,

Átváltják

A jót a jobbra!

Ezért költenek sokat,

Mennyit még a Föld sem ér.

 

Ha már mindent elköltött,

Akkor válik Költővé,

Hiszen egy Igaz Költő

A világot iselköltené

Egy jobb világért.

 

Hidd el,ha a Költők

Mindent elköltöttek

Amit csak el lehet,

Akkor szülik a Jobb Világot

E helyett.