viharsarok - titoksorok

Szerelem
narnia•  2012. március 31. 21:06

s(z)óvirág

 

ahogy  a szikest takarja
apró lilaság
miként az túlél
bár a pusztaság a nyár
forrósága a rög már szinte vág
úgy van és él
bennem a hajnal
minek rejtse üres szóvirág
...szívemen ringatlak

http://www.youtube.com/watch?v=nQY4dIxY1H4

narnia•  2012. március 30. 21:09

...

nyugalmam ágya
tisztán ölelő tekinteted
vánkosa a hajnal
takarója szived

http://www.youtube.com/watch?v=t6wrEPodMI0

narnia•  2011. október 12. 05:47

háromszázharminckilenc


 -szer térítettelek ki belőlem
s löktelek hibáim hajnalgödreibe
sikertelen vállalkozás volt
belátom onnan is
hágcsó lettél
a fényes továbbokhoz térve
s ha szemedre vetettem
énem alkonyráncait
felhőnyi fodorrá finomította
simító kezed
felszínemig húztál vissza
önmagamra békítve a végtelent
ahogy viharok idején
...vezetsz ma is
tiszta tekinteted esővize oldja le
el sem vétkezett bűneim

 

http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=5jR_Be21w2M
narnia•  2011. október 2. 17:29

)_(

azt akartam tilalomfák közé szoríts
de folyton csak karodba kapsz
kényelem s kegyelem puhasága tart
a világ kopott gépezetéből társaságunk kihull
akár az a pillanat
mikor nem vágyunk holnapot se múltat
s nem untat a tér a görbülések fizikája
csak a hajnal köde rejt - harmat? -
s a ferde sugárkévékben
szobánk sarkát csiklandozó őszök kendőzetlen fegyelme
látomásom vagy csupán most
ma
de amikor álomnehéz pillám alá suttogod: "kifliben"
a hazafelé repülés izgalma tart
ölelés(ed)ben

http://www.youtube.com/watch?v=7n0vxam7wOw&feature=watch_response

narnia•  2011. szeptember 23. 06:05

humide-automne - bleu

http://www.youtube.com/watch?v=F1NTFC-HBfw&feature=related
 

 

Horpadt fénygömbök gurultak a fűszálak élén
- harmat(?)
Apró színes virágok vették szirmaikra
a ligeti hajnalt.
Enyémben pihenve
tekintete délutánra meztelen volt...lélekig csupasz.
Írisze nyakkendője
a valóság véres vállfáján maradt.
Közök?
Körök, pontok villóztak szemei előtt.
Mélyen benn még borzongott talán
de oly messze volt már a tér-idő határ....
Láttam fáradt...csak fáradt volt.
- Aludni már....
hitte, a fukar sors odaát néki
igaz álmot ád.
Pillanattá szedte emlékeit a csattanás
s féltőn, vigyázva, mint valami párnára
hajtotta rájuk, s karomra fejét
- Együtt vagyunk...még.
S annyi év után... ma újra
a fák fölött az ég
akár szeme aznap, pont olyan
párás-őszi-kék