ajtó

már nem vagyok része a pillanatnak

Ízlelgesd a szót,
hagyd, hogy szétterüljön
nyelved két oldalán,
ízlelőbimbóidon fusson át a torkodig,
nyeld le, és érezd, ahogy a gombóc lecsúszik,
majd átjár a múltjelen most-ja,
lelkeden ölel, és szemedbe néz,
kóstold meg az érzést,
gondolkodj el, a szón:
 érzéketlenség...
2012.0kt.
 

lelkem húrjain 

•  

   

2012. október 25., csütörtök 08:55
ki vagy Te? Mondd.

 

 

Hol laksz?

Lelked mosolyát tükörbe zárva nyakadba hordod?

magadba neveted minden gondod.

Nyitva mindenfelé, fátyol, pátyolgató szavak,

de meg ne értsenek, kik szeretnek - Vadak?

Lelkük lépcsőire ne üljenek,

futásuk gyenge lábaikon boruljanak térdre,

de lábaid előtt(hidd el)

már csak árnyék, puha mérce,

 

fölötte nézel el Te,

mondd, mondd hol laksz?

ismeretlen idegen magad

koldulásod csontig foszt engem, 

oszolhatsz,

 

nem látom, hangod szelencéje nem ének,

álca,

s hogy életem nem tálcára való?!

sajnálom,

magamban lakom,

s bárha adnám,( hisz adtam)

se vennéd észre,

mert bíz nem laksz sehol,

a mindenhol csak Isten kiléte.

Nem vetted észre?




 

 

az idő érik
hol erre, hol arra áll
és meghajol a szív.

 ____________________ 

a fák sosem nőnek az égig

fények nem hajolnak- bújnak

néha megroppan az idő dereka

 ha port hintenek szemébe

 s mint leült vándor ki a távolt nem kémleli

 rajzol valamit az útra

 de sosem láthatod...

 mire odaérsz

 a szél összekócolja a földet

 vagy az arra járók foltozzák mássá nyomát

 az idő..mindig érik...

 




 

rizsporos a semmi
parókája hiába madárcsicsergés,
hosszú bársonytőrökkel matat
lélekfejtetőn bíz semmi marad

ahogy a lábától tetőig ér, a ragad,
hintőpor szál, vigyázz mert szakad
s ha foncsort is vetít, üvegcipellője - sár,
földhöz tapadt hintaoltár

"hogy tudjad ám"-
székruhám 

(levélfoszlós-kalács)
2013.04.17.

de nem baj,
legyen
szélbeszóróm kórószirmait
legyen lépcsője jövőbe
mint luftballonkönnyű szélpora
elkerülhetetlen, mint a halál is
csak virághimnusz
az elmúlás is
foszló felhő
az eső
illatos időhullása
élesztő
s hogy hullik,
csukott szem mögé az élet
iszom az eget
2013.04.18.



http://www.youtube.com/watch?v=lDhcivugn-M

 

 

látod?

ma már minden túl vékonyan kopog,

s harsány a szó

mit a válladon hagyok,

érzed, ahogy átfordulsz?

hátad görbéjén csak teher,

nyűg a viselt szép, nem látsz

mert vékonyan lehet

benned, minden

minden igyekezet,

magadra burkolja könnyű védésed,

míly nehéz lehet

nem Nem Látni neked.

pecsét

2013.04.03. 08:17

ó gyermeki bizalom,
nem gondoltam volna,
hogy ily könnyen nyomot hagyhat valaki,
s félés magját elülteti.

" várjuk, jön, jön,
aztán egyszer csak huss,
nem jön többet"

mondta egy kis száj,
miközben homlok ráncolva a távolba nézett,
s én nem tudtam okosat mondani

Franc ette ébredés.

tudom, elmondanád
még akkor is, ha közben szidnál,
hogy neked mért nem engedtük meg,

de tudom elmondanád
hogy nem miattuk
és odaadnád nekik ha kérném,
ha megírnám,

de nagy lenne rajtad terhe
most még iszom egy kávét (helyette)
méltó vagyok egy pohárra
és a benne lévő cukor édesére (még)

(de tudod szarvas is jó, ha, 
hogy a végén elüssön a poén is)

minden mostoha idő ellenére szeretlek

és ha az élet távolba dob is néha

vagy a buktatók már lefektettek, téged is

a föladások pillérei közé is beszorul az akarat

mint ahogy a fűszálak a járda réseibe

úgy vagyok én most

húzok a fény felé

szűk a helyem és a ház is összeroppantana

s az itt járok hangosak, maguk talpára is taposnak

én akkor is, most csak itt csendben növök,

zöld fényű pillanatköbök

számolnak bennem reményeket

bármi történés után is szeretlek

2012.08.07.

csak lélegezz 

tudatlanság feszít

féltésed remegtet,

életben legyél

kérdezhetek

válaszolhatok

kereshetek 

nem kutatok

élj, éljél, létezzél

testben lélekben

szívben és tudatban

lélegezzél

élj,csak élj

remegtet

féltés

kit kinek honnan

tudhatnám

az szól, hogy eltűntél

kitől pont nem várnám

félelmetes

érzéshegyek

összezavart létezés

csak legyél

csak élj

lélegezz

nincs helyem sehol sem

mit hiszek? nem tudom

nem értem 
2012.08.05.