Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
É.D.
kapocsi.ancsa• 2019. szeptember 13. 10:34
már nem vagyok része a pillanatnak
pókhálót font szememre az idő, arcod tenyerembe nem veszemporos az üveg a szúnyogháló mögött gyűrődések között tart a napárok, nem a szemé, nem holnapé fent az ég fehér fodrokat küldmély-sötét mázsás a mézbeleharapni nehéz beleperegnek a pihék, könnyű dermedésévezredeké, megőriznéd-e még ahogy kezed a hegeketemlékbe dermedhet mindaki így feledhttps://www.youtube.com/watch?v=dW4HCi1zZh8&list=RDBqyK9kM3V9Y&index=8
kapocsi.ancsa2019. szeptember 17. 20:31
@csillogo:
A lányok, igen :) bennük van a ragyogás
A zene, egyszerűen megkísért, érezni hangol, hogy pontos legyek
hogy változik amiket hallgatunk, ahogy telik rajtunk az idő.
kapocsi.ancsa2019. szeptember 17. 20:27
@Pera76: @miriam: @Törölt tag:
Köszönöm szépen :)
@skary:
Megvolt :) a pókháló sem a véletlen
kapocsi.ancsa2019. szeptember 17. 20:25
@Törölt tag: Ha van alkalom valahol meghallgatni, érdemes.
Szép estét :)
csillogo2019. szeptember 15. 21:48
"kemény" vers - és most terelem a szót - ha a lányokra gondolok mindig mosolygok, mert szépek és tiszták... a zene pazar - nagyon szeretem! :)
Puszik
miriam2019. szeptember 13. 19:08
...feledünk és elfelednek... tetszett !
skary2019. szeptember 13. 15:19
asszöm kéne néha takarítanod ancsácska :)
Törölt tag2019. szeptember 13. 13:36
Törölt hozzászólás.
Pera762019. szeptember 13. 11:15
Jó...
Törölt tag2019. szeptember 13. 11:11
Törölt hozzászólás.