ajtó
VersMa Soha Majd
https://www.youtube.com/watch?v=5OXcXv0rUNI
Szél viszi, kenyérbe teszi
szép színét tenyérbe veti
míg hangom meg nem neveti,
Elhiszi, folyton elhiszi.
Láz fut a... szét ha a...
lám lépi, s meglepi,
tép mikor... hajtva szól,
némán ha... s elsodor
Fájhat mert... kérni kert
húzhat ha... tapos a,
engedi, mert nem Mi,
térbe fér, elvesz-tél.
Megfagy ha... dermed áll,
szava hol...? Merre jár...
Tengeren, lágy hegyen,
ott se hol... holnap szól.
Holnaptól majd... s most hol
sosem már, mert ... kántál.
Porkeze, pór neve,
Morzsol ha... olt ma. Ma:
Ma viszi, elteszi,
elhinni nem veszi,
csak hord ha... Ha... ha-ha
Ma? soha. Majd!
2019.09.20.
legyintések
Túlélő
Átrajzolnak erek, szellemek,
és nincs kinek elmondanád,
hogy fáradtságod, gyakran ágyra dől,
s nem egyéb, mint valami festékhulladék.
Ősi korból, kuka melletti semmi,
már nehéz ébren maradni,
emelni a kezet, mozdítani az ujjakat,
pislogni is lassan, lassan akad.
Mint szempillád közé a festék,
mint az ajkadra száradó idő,
száraz légzést biztosít a teremtő,
cserepes nyelveden víziszap nehezül,
nyelni sem egyszerű, pedig az ember örül.
Örül, hogy kort korra megér, s megélt,
tányérján van még némi ebéd,
mi alkalomadtán meleg is, ha úgy sikerül,
hogy időt nyer, lop, koldul, elcsen - Menekül.
Már-már nem él, támaszték csak ez az űr,
asztalán gyakran elmerül,
fejét kezébe véve támaszt így talál,
ha mást nem, az állát tartja még - ma már.
Nehéz ez, nehéz, nem elmondani,
megosztatlanságán sem kell tűnődni,
mikor épp alkalom terem, kifut a szó a: Jaj!
De legyint magára - Ugyan... Nincsen semmi baj.
2014.03.07.
El corazon - Arno Elias