ajtó
Egyébgondolatfogadó
"hálát rebegni annak, akinek köszönhetjük"
a szót, a szavakat, a mondatot,
a gondolatot mi megmosolyogtatott,
egy felrezdült hangot a betonúton,
egy kályha-meleg mozzanat,
a hajnalokon
valahol a szél már el is viszi
s hátára ülve hűt betűt,
mint napraforgó arcunk pírját,
ha felhőárnyék ránk vetült,
úgy fordítom arcom félre,
somolyog a gondolat:
köszönöm, hogy most az egyszer:
örökké nekem marad
(gondolatfogadó)
mennytelen
nincs szó mely elég lenne kibontani a halált
masnira kötözött piros elmúlások
örökkön ülő vendég lehetek nálatok
kusza szavak, nincstelenek
valamit kereshettek
talán a táncot, a dallamot
valami hangot vagy okot
mennytelenek a csillagok
emlékjelenés
árnyékot harap, szimfóniát,
kacagó fényt imitál a folyón át.
függönyt rezdít az ablaknál,
lebegteti mikor széllel kínál,
üres szobája csupa fény,
csak az ablakán üt át a szenvedély,
míg láthatatlan úgy mozdul,
mozdulatlan szürkeség
folt a semmin, odébbállt.
Mozdulata lehajtva,
szája szótlan - sétálna
át a padlón, érintve,
bár lenne léptének súlya,
döngene csak, hangosan,
s vihar csapna alkonyban,
míg ki nem cibál minden szél
ablakon át, rabolt fény
veszne űrbe, szórná szét
a megmaradt mindenét
mi szép
https://www.youtube.com/watch?v=mdIZ5PrpEZw
rozsdaszobrok
Rozsdamagas vagy.
Benned a tegnap, kikezdett illúzió.
Talán a másnap, az napnak volt mondható,
mikoron ajtómon kívülre letetted,
máshol járt testlelked.
Majd indulva magadra öltötted, éned.
Ismét!
S hogy mások küszöbén felejtődtem,
nem felejtem!
Rozsdaporos a szívem.
Porlik rám hullt áldásod.
Hány ajtóból kellene összeszednem,
mit letettél épp csak kicsit
belőlem.
Épp csak erőm,
épp csak fénye.
Mondtad: adtam.
Ki nem? félve
vörös porok fújva
szélben?!
vagy Nem.
Szobrok épülnek a lelkemben.
https://www.youtube.com/watch?v=Fx19dJ26ycg
idéző
"minden napom
életem hátralévő részének
első napja..."
" csak akkor lehetünk boldogok,
ha szeretni tudunk, és viszont szeretnek"
ne keresd mi nincs itt
ugyanazzá nem válnak a percek,
s az ember sem lesz régi sem új,
mintha előleget vettem volna fel a jövőtől,
hogy az asztalra csapjon a jelenben,
s a múlónak adva egy pofont,
a jövő előre
már üres kacattá zsugorodott...
nincs szabály
s az idő sem téved sosem
csak az ember idegen
és kevert kacagás csuklik fel:
- a hangok eltévedtek
a fel és megszületések
összekeveredtek
megrendelve, elrendelve
vagy alá
rendelve...
szemenszedett guriga
ne csodáld, ha nem látsz.
míg forgatnak - koptatnak
dacpolitika a bor
sem-mise mindennapi értekezlete...
fölötte botot törnek,
lábánál gyülekeznek...
Kiért mondanál imát?
2013.
lábatlan
a gondok szobájában
hátraarcok futnak
mintha lába lenne
a gondolatnak,
sarkon korog, a károgás
zabszem a fülben
mar csapást
hogy a nem hallás
megéréssé nőjjőn,
ajtótlan körszoba
börtön
2013.05.06.
isteni csalódás
hittelek
mint a születést a még meg nem született,
mint szűlét a gyermek - néztelek,
mint Isten hitte Ádámot és Évát
míg le nem szakajtották a "tovább'vihetőt"
felnézhető - elnézések
mit érezhettek, mikor a földre léptek?
Főúr fizetek
ma kölcsön kaptam a jövőtől,
hogy kifizessem a múltamat,
furcsa fintora az időnek,
előre fizetek a felmenőknek
és sokadik évem ül az asztalnál
hol a rendelés elfogyasztva vár
tányértalan jön a pincér
Főúr - fizetek a nincsért
2013.05.05.