ajtó

Egyéb
kapocsi.ancsa•  2017. szeptember 16. 07:11

gondolatfogadó


"hálát rebegni annak, akinek köszönhetjük"
 
a szót, a szavakat, a mondatot,
a gondolatot mi megmosolyogtatott,
egy felrezdült hangot a betonúton,
egy kályha-meleg mozzanat,
a hajnalokon
valahol a szél már el is viszi
s hátára ülve hűt betűt,
 
mint napraforgó arcunk pírját,
ha felhőárnyék ránk vetült,
úgy fordítom arcom félre,
somolyog a gondolat:
köszönöm, hogy most az egyszer:
örökké nekem marad
 
(gondolatfogadó)

kapocsi.ancsa•  2015. február 21. 19:55

mennytelen

nincs szó mely elég lenne kibontani a halált
masnira kötözött piros elmúlások
örökkön ülő vendég lehetek nálatok
 
kusza szavak, nincstelenek
valamit kereshettek
 
talán a táncot, a dallamot
valami hangot vagy okot
 
mennytelenek a csillagok

kapocsi.ancsa•  2015. január 13. 19:59

emlékjelenés

árnyékot harap, szimfóniát,
kacagó fényt imitál a folyón át.
 
függönyt rezdít az ablaknál,
lebegteti mikor széllel kínál,
 
üres szobája csupa fény,
csak az ablakán üt át a szenvedély,
 
míg láthatatlan úgy mozdul,
mozdulatlan szürkeség
 
folt a semmin, odébbállt.
 
Mozdulata lehajtva,
szája szótlan - sétálna
 
át a padlón, érintve,
bár lenne léptének súlya,
 
döngene csak, hangosan,
s vihar csapna alkonyban,
 
míg ki nem cibál minden szél
ablakon át, rabolt fény
 
veszne űrbe, szórná szét
a megmaradt mindenét
 
mi szép

https://www.youtube.com/watch?v=mdIZ5PrpEZw

kapocsi.ancsa•  2015. január 4. 11:49

rozsdaszobrok

Rozsdamagas vagy.
 
Benned a tegnap, kikezdett illúzió.
Talán a másnap, az napnak volt mondható,
 
mikoron ajtómon kívülre letetted,
máshol járt testlelked.
Majd indulva magadra öltötted, éned.
Ismét!
 
S hogy mások küszöbén felejtődtem,
nem felejtem!
 
Rozsdaporos a szívem.
Porlik rám hullt áldásod.
Hány ajtóból kellene összeszednem,
mit letettél épp csak kicsit
belőlem.
 
Épp csak erőm,
épp csak fénye.
Mondtad: adtam.
Ki nem? félve
 
vörös porok fújva
szélben?!
vagy Nem.
 
Szobrok épülnek a lelkemben.

https://www.youtube.com/watch?v=Fx19dJ26ycg

kapocsi.ancsa•  2012. december 26. 19:43

idéző

"minden napom
életem hátralévő részének
első napja..."

 " csak akkor lehetünk boldogok, 
ha szeretni tudunk, és viszont szeretnek"

2012.12.26.

 

 ne keresd mi nincs itt
ugyanazzá nem válnak a percek,
s az ember sem lesz régi sem új,

mintha előleget vettem volna fel a jövőtől,
hogy az asztalra csapjon a jelenben,
s a múlónak adva egy pofont,
a jövő előre 
már üres kacattá zsugorodott...

nincs szabály 
s az idő sem téved sosem
csak az ember idegen
és kevert kacagás csuklik fel:
- a hangok eltévedtek

a fel és megszületések
összekeveredtek

megrendelve, elrendelve
vagy alá
rendelve...

szemenszedett guriga
ne csodáld, ha nem látsz.
míg forgatnak - koptatnak
dacpolitika a bor
sem-mise mindennapi értekezlete...

fölötte botot törnek,
lábánál gyülekeznek...

Kiért mondanál imát?

 2013.

 lábatlan

a gondok szobájában
hátraarcok futnak
mintha lába lenne 
a gondolatnak,
sarkon korog, a károgás
zabszem a fülben
mar csapást
hogy a nem hallás
megéréssé nőjjőn,
ajtótlan körszoba
börtön
2013.05.06.


isteni csalódás

hittelek
mint a születést a még meg nem született,
mint szűlét a gyermek - néztelek,
mint Isten hitte Ádámot és Évát
míg le nem szakajtották a "tovább'vihetőt"
felnézhető - elnézések
mit érezhettek, mikor a földre léptek?


Főúr fizetek


ma kölcsön kaptam a jövőtől, 
hogy kifizessem a múltamat,
furcsa fintora az időnek, 
előre fizetek a felmenőknek
és sokadik évem ül az asztalnál
hol a rendelés elfogyasztva vár
tányértalan jön a pincér
Főúr - fizetek a nincsért

2013.05.05.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom