ajtó

Gondolatok
kapocsi.ancsa•  2017. szeptember 24. 08:51

ha kiegészíteném, nem tennék bele semmit


 
a hozzád és a tiéd faragása nem hitem,
és a bort sem magamnak mértem,
csak a sorsnak, hogy nyakon öntsem, ha rajza kész,
elölről kezdem és kész.
 
Sohasem mondtam, hogy minden kerek,
de fontosak voltak az ítéletek.
Ha megítéltem is néha valamit,
kiderült úgy sem, s így lettem én naiv.
 
De mára elfeled, a felfedett szó ha kincs,
el tudja mondani azt ami néha - Nincs.
S hamisak polcán ha elhúzom a kezem,
fényesre felcsiszolt porszemet lélegzem
nem eszem.
 
Mára már, minden tény likőrös, osztható
fekete gyógynövény - utálom - dobható
s hogy szóra szó áll, szédülők - szét dűlök,
ott ahol várnál, ne keress, nem jövök.

kapocsi.ancsa•  2012. október 5. 05:40

Gondolkodj el rajta. + szétszedett én Áthozva

 

Ízlelgesd a szót,
hagyd, hogy szétterüljön
nyelved két oldalán,
ízlelőbimbóidon fusson át a torkodig,
nyeld le, és érezd, ahogy a gombóc lecsúszik,
majd átjár a múltjelen most-ja,
lelkeden ölel, és szemedbe néz,
kóstold meg az érzést,
gondolkodj el, a szón:
 érzéketlenség...
2012.0kt.
 

Játszol

 

 

 

hangjegy vagy

 

 

lelkem húrjain 


játszol 


 

 


  2012.júni.16.
öleljen az éj most helyetted
álmodj szépet
csendek suttogják dalaid
takarjon be az álom
                  • és úgy vigye eléd a gondolatokat

 

                                • mint ahogy megveti az estét paplannak

                     

                     

                     

 

 

 

 

      •  

       

  • 2012. október 25., csütörtök 08:55
    ki vagy Te? Mondd.

     

     

    Hol laksz?

    Lelked mosolyát tükörbe zárva nyakadba hordod?

    magadba neveted minden gondod.

    Nyitva mindenfelé, fátyol, pátyolgató szavak,

    de meg ne értsenek, kik szeretnek - Vadak?

    Lelkük lépcsőire ne üljenek,

    futásuk gyenge lábaikon boruljanak térdre,

    de lábaid előtt(hidd el)

    már csak árnyék, puha mérce,

     

    fölötte nézel el Te,

    mondd, mondd hol laksz?

    ismeretlen idegen magad

    koldulásod csontig foszt engem, 

    oszolhatsz,

     

    nem látom, hangod szelencéje nem ének,

    álca,

    s hogy életem nem tálcára való?!

    sajnálom,

    magamban lakom,

    s bárha adnám,( hisz adtam)

    se vennéd észre,

    mert bíz nem laksz sehol,

    a mindenhol csak Isten kiléte.

    Nem vetted észre?


     

 

 

Virágfény

 

 

szántanak az imák ablakomban

megtörik a virágfényt

csapzott hajába túr a remény

felsírt szenvedély

2012.07.14.

 

 


Magasra letesz


ha bárhová keres
és bármibe szeret
keresve se találhat
mélyeket
 
tenger üdvének porában
az ott maradt senkik honában
öbölbe zárva a szó
való
 
magasra letesz
kicsibe hajtogat
az égbe csillagot köp
az akarat
 
selymet feled
hulláma mezsgye
láthatót fest
érzésekre.

2012.07.08.

 

lélekharc

 

kettészakított gondolat

egy fél, s a fél

nem egész - maraszt

talpalatnyi ketten

elfér az én és én

kegyetlen

 2012.07.13.

 http://www.youtube.com/watch?v=xBzdjOkN6dM

 

 

rőzselángoknak parazsa ív

egymásra fekszik test és láng - híd

köztem és közted az érintés láza

láncszemek feszített édes kis háza

lánchíd? ó nem, dehogy, hátamnak íve

mi megfeszült hídban várat: emelve

ki magasra lentre hódít és hódol

megvár és Vár mit "betörnek" olykor

http://www.youtube.com/watch?v=Ek3IeQc5fe4

2012.07.09.


 
http://www.youtube.com/watch?v=W0ck94pVotk&feature=related

     

    az idő érik
    hol erre, hol arra áll
    és meghajol a szív.

     ____________________ 

    a fák sosem nőnek az égig

    fények nem hajolnak- bújnak

    néha megroppan az idő dereka

     ha port hintenek szemébe

     s mint leült vándor ki a távolt nem kémleli

     rajzol valamit az útra

     de sosem láthatod...

     mire odaérsz

     a szél összekócolja a földet

     vagy az arra járók foltozzák mássá nyomát

     az idő..mindig érik...

     


     

    rizsporos a semmi
    parókája hiába madárcsicsergés,
    hosszú bársonytőrökkel matat
    lélekfejtetőn bíz semmi marad

    ahogy a lábától tetőig ér, a ragad,
    hintőpor szál, vigyázz mert szakad
    s ha foncsort is vetít, üvegcipellője - sár,
    földhöz tapadt hintaoltár

    "hogy tudjad ám"-
    székruhám 

    (levélfoszlós-kalács)
    2013.04.17.

    de nem baj,
    legyen
    szélbeszóróm kórószirmait
    legyen lépcsője jövőbe
    mint luftballonkönnyű szélpora
    elkerülhetetlen, mint a halál is
    csak virághimnusz
    az elmúlás is
    foszló felhő
    az eső
    illatos időhullása
    élesztő
    s hogy hullik,
    csukott szem mögé az élet
    iszom az eget
    2013.04.18.

    http://www.youtube.com/watch?v=lDhcivugn-M

     

     

 

 

 

 

___________

...zárt fények normájánál,

tőled nem félek,

hol a földhöz érek - élek,

 

 

 

becsukott kezekben elférek...

 


Kötelék nélkül

Kötél voltál két fa közt,
és mint ruha, kapaszkodtam,
néha lengtem a szélben,
szárított a naptűz délben,
de eső esett, nehéz lettem,
elszakadtál, földre estem,
te darabokban 
én meg sárig,
várhatok a kimosásig.

De rád már hiába csomó,
nem érnél el a törzsig,
engem meg elvisz, aki mer:
vizesen is viselni kell.

 2013.03.18


úttalan út

Büszkeségem mögé sütlek,

mint megannyi mákonyt sirató paraszt,

de néha nem tudom már mi maradt,

s mire mondok tavaszt.

 

Hogy zsoldot fizetek a mának,

holnapot vigyen másnak,

sikamlós csend feszül reám,

nem kell a ruhám - kalodám.

 

Babámnak bába kellene,

megszülni végleg: vad kölök,

hogy gondom terhe másra hág,

vigye a víz a palotát.

 

Tenyérnyi béke bennem van,

halottnak kéne látszanom?

hogy bocskort kötök és rongyot,

lábamon útport hordok...


_____________


 

 

mikor gyolccsá frissülnek az álmok

az olyan könnyen kimondott szavak

hintázva szállíngóznak

lassított felvétel-tavak

elnyelik hangjaik

jelentésük véges

hogy ennyi

telhetetelen

mindhez

sose érhet

böcső mélye ringatássá benned

hogy minden szó mindenhová termett születésre?
nem lehet,

hát gyolccsá frissülnek a szavak

álmaik gubancos éjje

majd térdre borítja lelked

míg éled, érted. cserébe

boglyas tisztlet ül, lábaid elött karolva

hogy az "elmegyek" tisztulását

szemedbe karcolja,


 

 szorítsd össze a szemed


látod?

ma már minden túl vékonyan kopog,

s harsány a szó

mit a válladon hagyok,

érzed, ahogy átfordulsz?

hátad görbéjén csak teher,

nyűg a viselt szép, nem látsz

mert vékonyan lehet

benned, minden

minden igyekezet,

magadra burkolja könnyű védésed,

míly nehéz lehet

nem Nem Látni neked.


 

pecsét

2013.04.03. 08:17

ó gyermeki bizalom,
nem gondoltam volna,
hogy ily könnyen nyomot hagyhat valaki,
s félés magját elülteti.

" várjuk, jön, jön,
aztán egyszer csak huss,
nem jön többet"

mondta egy kis száj,
miközben homlok ráncolva a távolba nézett,
s én nem tudtam okosat mondani

 

kapocsi.ancsa•  2012. szeptember 17. 21:01

érzésalap

ne kérj olyat

amiről tudod, 

hogy úgysem teszem meg

kapocsi.ancsa•  2012. szeptember 8. 23:26

" A világ legvégén"

http://www.youtube.com/watch?v=_eCPSrTNH_E

 


Hitetlenné tett

 

Mondhat bárki bármit

attól még nem válok azzá,

s húzhat rám oly ruhát

ki sem látszom - nem tudná,

 

tekinthettek, ennek annak,

vélhettek és találhatnak

mégis mindig valakinek.

 

Terjedése van a szónak

gondolatnak és tettnek,

sajnálattá kopik a jó,

elmehet már eretneknek.

 

Becsületből, önmagától,

kiállhatna aki mer, 

de csak hurcol s mégis gyáva

ki csak magáért terel.

 

tekinthetnek ennek annak,

vélhetnek és gondolhatnak,

mégis életben hagyhatnak.

 

Ki büszke, az oly tettekre,

mit mondani nem, de tenni, mer,

nem játszik őszintét, csak csak-ot

mi félszemmé nevel.

 

Könnyű új szobába nyitni,

ha minden ajtót nyitva hagyhat?

én csak egyben lennék, Egybe

összerakva, egészre.

 

Nem fejet kapkodva, a "merre"

s osztani hogy épp most

és a hol-lá korcsosulni

mit más szentté tagad - gyónni.

 

Hinthetetlent, szórhatatlant

nem megosztott szónyi katlant.

Mélye sekély, örvény s értés

sértés volt már, alázó kés.

2013.


 

 

kapocsi.ancsa•  2012. szeptember 1. 15:49

viszlát...

a valóság az...
semminek nincs értelme
egyedül. agyő

http://www.youtube.com/watch?v=QXwPUYU8rTI&feature=branded