ajtó
Gondolatokha kiegészíteném, nem tennék bele semmit
a hozzád és a tiéd faragása nem hitem,
és a bort sem magamnak mértem,
csak a sorsnak, hogy nyakon öntsem, ha rajza kész,
elölről kezdem és kész.
Sohasem mondtam, hogy minden kerek,
de fontosak voltak az ítéletek.
Ha megítéltem is néha valamit,
kiderült úgy sem, s így lettem én naiv.
De mára elfeled, a felfedett szó ha kincs,
el tudja mondani azt ami néha - Nincs.
S hamisak polcán ha elhúzom a kezem,
fényesre felcsiszolt porszemet lélegzem
nem eszem.
Mára már, minden tény likőrös, osztható
fekete gyógynövény - utálom - dobható
s hogy szóra szó áll, szédülők - szét dűlök,
ott ahol várnál, ne keress, nem jövök.
Gondolkodj el rajta. + szétszedett én Áthozva
Ízlelgesd a szót,
hagyd, hogy szétterüljön
nyelved két oldalán,
ízlelőbimbóidon fusson át a torkodig,
nyeld le, és érezd, ahogy a gombóc lecsúszik,
majd átjár a múltjelen most-ja,
lelkeden ölel, és szemedbe néz,
kóstold meg az érzést,
gondolkodj el, a szón:
érzéketlenség...
2012.0kt.
hangjegy vagy
lelkem húrjain
játszol
2012.júni.16.
öleljen az éj most helyetted
álmodj szépet
csendek suttogják dalaid
takarjon be az álom
- és úgy vigye eléd a gondolatokat
- mint ahogy megveti az estét paplannak
ki vagy Te? Mondd.
Hol laksz?
Lelked mosolyát tükörbe zárva nyakadba hordod?
magadba neveted minden gondod.
Nyitva mindenfelé, fátyol, pátyolgató szavak,
de meg ne értsenek, kik szeretnek - Vadak?
Lelkük lépcsőire ne üljenek,
futásuk gyenge lábaikon boruljanak térdre,
de lábaid előtt(hidd el)
már csak árnyék, puha mérce,
fölötte nézel el Te,
mondd, mondd hol laksz?
ismeretlen idegen magad
koldulásod csontig foszt engem,
oszolhatsz,
nem látom, hangod szelencéje nem ének,
álca,
s hogy életem nem tálcára való?!
sajnálom,
magamban lakom,
s bárha adnám,( hisz adtam)
se vennéd észre,
mert bíz nem laksz sehol,
a mindenhol csak Isten kiléte.
Nem vetted észre?
Virágfény
szántanak az imák ablakomban
megtörik a virágfényt
csapzott hajába túr a remény
felsírt szenvedély
2012.07.14.
Magasra letesz
ha bárhová keres
és bármibe szeret
keresve se találhat
mélyeket
tenger üdvének porában
az ott maradt senkik honában
öbölbe zárva a szó
való
magasra letesz
kicsibe hajtogat
az égbe csillagot köp
az akarat
selymet feled
hulláma mezsgye
láthatót fest
érzésekre.
2012.07.08.
lélekharc
kettészakított gondolat
egy fél, s a fél
nem egész - maraszt
talpalatnyi ketten
elfér az én és én
kegyetlen
2012.07.13.
http://www.youtube.com/watch?v=xBzdjOkN6dM
rőzselángoknak parazsa ív
egymásra fekszik test és láng - híd
köztem és közted az érintés láza
láncszemek feszített édes kis háza
lánchíd? ó nem, dehogy, hátamnak íve
mi megfeszült hídban várat: emelve
ki magasra lentre hódít és hódol
megvár és Vár mit "betörnek" olykor
http://www.youtube.com/watch?v=Ek3IeQc5fe4
2012.07.09.
http://www.youtube.com/watch?v=W0ck94pVotk&feature=related
az idő érik
hol erre, hol arra áll
és meghajol a szív.
____________________
a fák sosem nőnek az égigfények nem hajolnak- bújnak
néha megroppan az idő dereka
ha port hintenek szemébe
s mint leült vándor ki a távolt nem kémleli
rajzol valamit az útra
de sosem láthatod...
mire odaérsz
a szél összekócolja a földet
vagy az arra járók foltozzák mássá nyomát
az idő..mindig érik...
rizsporos a semmi
parókája hiába madárcsicsergés,
hosszú bársonytőrökkel matat
lélekfejtetőn bíz semmi marad
ahogy a lábától tetőig ér, a ragad,
hintőpor szál, vigyázz mert szakad
s ha foncsort is vetít, üvegcipellője - sár,
földhöz tapadt hintaoltár
"hogy tudjad ám"-
székruhám
(levélfoszlós-kalács)
2013.04.17.
de nem baj,
legyen
szélbeszóróm kórószirmait
legyen lépcsője jövőbe
mint luftballonkönnyű szélpora
elkerülhetetlen, mint a halál is
csak virághimnusz
az elmúlás is
foszló felhő
az eső
illatos időhullása
élesztő
s hogy hullik,
csukott szem mögé az élet
iszom az eget
2013.04.18.
http://www.youtube.com/watch?v=lDhcivugn-M
___________
...zárt fények normájánál,
tőled nem félek,
hol a földhöz érek - élek,
becsukott kezekben elférek...
Kötelék nélkül
Kötél voltál két fa közt,
és mint ruha, kapaszkodtam,
néha lengtem a szélben,
szárított a naptűz délben,
de eső esett, nehéz lettem,
elszakadtál, földre estem,
te darabokban
én meg sárig,
várhatok a kimosásig.
De rád már hiába csomó,
nem érnél el a törzsig,
engem meg elvisz, aki mer:
vizesen is viselni kell.
2013.03.18
úttalan út
Büszkeségem mögé sütlek,
mint megannyi mákonyt sirató paraszt,
de néha nem tudom már mi maradt,
s mire mondok tavaszt.
Hogy zsoldot fizetek a mának,
holnapot vigyen másnak,
sikamlós csend feszül reám,
nem kell a ruhám - kalodám.
Babámnak bába kellene,
megszülni végleg: vad kölök,
hogy gondom terhe másra hág,
vigye a víz a palotát.
Tenyérnyi béke bennem van,
halottnak kéne látszanom?
hogy bocskort kötök és rongyot,
lábamon útport hordok...
_____________
mikor gyolccsá frissülnek az álmok
az olyan könnyen kimondott szavak
hintázva szállíngóznak
lassított felvétel-tavak
elnyelik hangjaik
jelentésük véges
hogy ennyi
telhetetelen
mindhez
sose érhet
böcső mélye ringatássá benned
hogy minden szó mindenhová termett születésre?
nem lehet,
hát gyolccsá frissülnek a szavak
álmaik gubancos éjje
majd térdre borítja lelked
míg éled, érted. cserébe
boglyas tisztlet ül, lábaid elött karolva
hogy az "elmegyek" tisztulását
szemedbe karcolja,
szorítsd össze a szemed
látod?
ma már minden túl vékonyan kopog,
s harsány a szó
mit a válladon hagyok,
érzed, ahogy átfordulsz?
hátad görbéjén csak teher,
nyűg a viselt szép, nem látsz
mert vékonyan lehet
benned, minden
minden igyekezet,
magadra burkolja könnyű védésed,
míly nehéz lehet
nem Nem Látni neked.
pecsét
2013.04.03. 08:17
ó gyermeki bizalom,
nem gondoltam volna,
hogy ily könnyen nyomot hagyhat valaki,
s félés magját elülteti.
" várjuk, jön, jön,
aztán egyszer csak huss,
nem jön többet"
mondta egy kis száj,
miközben homlok ráncolva a távolba nézett,
s én nem tudtam okosat mondani
érzésalap
ne kérj olyat
amiről tudod, hogy úgysem teszem meg" A világ legvégén"
http://www.youtube.com/watch?v=_eCPSrTNH_E
Hitetlenné tett Mondhat bárki bármitattól még nem válok azzá,s húzhat rám oly ruhátki sem látszom - nem tudná, tekinthettek, ennek annak,vélhettek és találhatnakmégis mindig valakinek. Terjedése van a szónakgondolatnak és tettnek,sajnálattá kopik a jó,elmehet már eretneknek. Becsületből, önmagától,kiállhatna aki mer, de csak hurcol s mégis gyávaki csak magáért terel. tekinthetnek ennek annak,vélhetnek és gondolhatnak,mégis életben hagyhatnak. Ki büszke, az oly tettekre,mit mondani nem, de tenni, mer,nem játszik őszintét, csak csak-otmi félszemmé nevel. Könnyű új szobába nyitni,ha minden ajtót nyitva hagyhat?én csak egyben lennék, Egybeösszerakva, egészre. Nem fejet kapkodva, a "merre"s osztani hogy épp mostés a hol-lá korcsosulnimit más szentté tagad - gyónni. Hinthetetlent, szórhatatlantnem megosztott szónyi katlant.Mélye sekély, örvény s értéssértés volt már, alázó kés.2013.
viszlát...
a valóság az...
semminek nincs értelme
egyedül. agyő
http://www.youtube.com/watch?v=QXwPUYU8rTI&feature=branded