inkább meg se történjen a szerelem

előtted, utánad remegve elnyúlok

átfutnak rajtam szemeid
éjsötét súlyú vonatok
nyüszítő sínen hevülnek lépteid
minden csúszik, amit tartok
minden karcol, amit engedek
már semmibe nem kapaszkodok
mikor is lennék én igazából veled?
keresztbe fekszünk, lábunk egymáson
hanyagul legyünk és nézzük az eget
odafent érintetlenül tökéletes a vászon
idelent szikrából szenvedünk meleget...