feledni magam

nem értem az emberekben

hogy nem lehet kimondani a gondolatom

nem lehet csendet hagyni se, semminek lenni

vagy legalább hatástalanul élni ott, ahol csak 

bábu vagyok és mások mögé elbújhatok

hogy nem lehet meglátszani a hőstettekben

nem lehet megőrülni, csak ha egyedül, elveszetten vagyok

nem lehet elhinni, hogy már csak pár nap

és szabadulok: nincs szabadság, aki szabad, halott.

nem lehet élni igazából, se eltűnni a képzeletben

nem lehet kimondani: szenvedek, nem lehet eldőlve

nevetni azon, ami úgyse változik meg

nem lehet igazságot lelni, túl sok van belőle

nem lehet többet akarni, mint amit mások kitaláltak

nincs is annyi erő, amit mások helyett 

magamra vennék, hogy megmutassam: lehet jobb!

nem is lehet mindenkinek jó, de nem nézhetek

végig minden rosszat, mert van szívem!

nem lehet szeretni egyszerűen, pedig akkor igaz

nem lehet gyűlölni mert akkor magamat is megvetem

nincs büszkeség a végén, csak belém talált nyilak

mindennek a végén alázattal nézek fel és esek

a térdemre valami nagyobb elé, mint én vagyok

és nem bánom, hogy sérülök, legalább látnak engem

úgy, ahogy születtem: hogy semmit nem tudok.

mégis minden reggel felöltözök, eltakarom magam

tagadom azt, hogy tudom, egyre inkább ugyanolyan

minden egyszerűbb lesz, az emberi természet is,

keveset akarok már csak: elnézni mindent s feledni magam.