egy mázsa

Kell egy mázsa, ami hajtja a szívemet

A gyárfüst, az anyám kínja, vagy a szentlélek,

Mindegy is miért háborgok...

Kellenek a hozzáférhetetlen dolgok

amiktől úgy érzem, élek

Mert mártír tisztaságuk

délibábjától többet remélek,

csak kicsit többet, mint a valóság.

A napok minden feledni való titkom eladják

az utolsó fiókot is kihúzzák

előttem áll minden, amitől félek.

szenvedni arany és ha nincs más, 

tenyerembe esett morzsákon nevetgélek,

s felnézek arra, kit kitaláltam, 

és máshova többet nem beszélek.

Lent elveszik a szavaim, mert beszélni szépet

innen lehet, mégis csendre utasítanak

És nyúlok a világ sivatagán el

anya nélkül, szomjasan, mintha maradni bárhol

örök lenne, mint az érdemelt börtönélet.

Az agyam hol dobog,

ha szívem labirintusa nincs kijárva?

Ezt a ragadós elérhetetlenséget

szeretem és talán csak tanulom azt, amit kell,

vagy képzelem

hogy minden súly alatt veled találkozva

fogságom könnyedén is átélhetem?

Az agyam hol dobog, 

a szívemet előled letagadom

ha nem vagy olyan szabad árva

mint mint a magamfajta elveszettek

elébe teszem titkaim mindennek

rabolják akik más szenvedélyek

birtokában nincsenek..

minden súly alatt is meglátlak

te álom, ami a hajtja a szívemet..