barátság

jöttél te, magad után hagyva

mindent amit ismersz

és elmondtad hogy a világ tényleg olyan

mint ahogyan látom itt bent

elzárva érzek, bent ragadt szavaim világítanak

rád, te ismerős idegen.. 

nem néztem rád, mikor beszéltünk

mit számít ki vagy, habár

látom, ami előttem van, mennyire semmi

mennyire semmi, mit hátrahagyunk

csak súlya marad bennünk az egyedüllétnek

megosztani a magányt, az igazi társaság

mindent kimondtunk és elszállt

mindent átéltünk, mégis itt vagyunk

olvassuk a józsef attila verseket

még most is tinédzserek lennénk

legszívesebben, de nem lehet

elmentél te, barátságot fogadva

nyomatékosítotva, hogy tényleg megtörtént

ami velünk volt, nem csak képzelet