Hatvan Tavasz után

 

Hold anyó repül,

  keresztül az éjszakán,

Denevérszárnyon.

 

Tél után Tavasz,

ez milyen ravasz évszak.

Éjszaka még fagy!

 

Hóvirág nyílik,

Ibolya kivirágzik.

Bódít illatuk!

 

Barka ha pattan,

alatta az Avarban,

nagy vidámság van.

 

Madár a fészkét,

béleli jó melegen,

 utód kikeljen.

 

Kikelt egyedek,

nem esznek más egyebet,

kukacot, legyet.

 

Nyulak avarban,

utódokat fialnak,

ezen világra.

 

Fűre gondolnak,

miközben ők fáradtak,

csendben alszanak.

 

Víg a kis patak,

medrében halak úsznak,

a jég elolvadt.

 

Jövőre befagy,

 

Sötét erdő mellett,

a legények hazamennek,

erről, arról beszélgetnek,

régi időkről regélnek.

 

Históriás énekekről,

igazságról, békéről,

nem erről az Országról,

hanem  egész másikról.

 

Egy szebb, jobb, Világról,

hol becsület és béke volt,

ki dolgozott az megélt,

nem sötét gondok közt henyélt.

 

Reméljük eljön még a jobb világ,

 ragyog még a szabadság,

lesz még újra köztársaság,

szabad lesz még az Ország.

 

A tolvajok elhúznak,

börtönbe vonulnak,

ott majd számolhatnak,

nem a vagyont, mennyi nap van.

 

2021-02-01

 

 

 

 

 

 

 

Mentornak lenni, nem hálás feladat,

az vállalja ki komolyan gondolja,

amatőr költővel,  több a gondja,

Mentor vagyok, fennkölt mondja.

 

Meg sem nézi, mit elé raknak,

hisz én vagyok a Mentora,

erotikus a vers, büszkén mondja,

igaz hogy  el nem olvassa.

 

Vadőrről írtam verset,

régi ifjúkori  eset,

 puskával néztünk szembe,

tisztelt Mentor gépbe tette.

 

Gép kidobta, erotikus,

ez így volt publikus,

nem olvasta, tovább rakta,

jó szívvel szignálta.

 

Na, ez ne menjen Mentornak,

ki még hozzá olvasni  lusta,

tudását ne fitogtassa,

bízza inkább másra.

 

Mi amatőrök, vagyunk,

szívükből olvasunk, írunk,

minden szót meg rágunk,

mit írunk, sokat rágódunk.

 

Na, nem minden Mentor ilyen,

van melyik derék ember,

a verset elolvassa,

értelmezi, dogozgatja.

 

Kiveri a veríték,

ha nem ismeri a lényegét,

sokan írták már megszokták,

Mentoroknál ez a szabály,

ha nem tetszik, odébb állsz.

 

2021-01-25

 

A Medve mama Telet várja,

bocsokat hozzon a nyárra,

Januárban, Februárban,

medvék jönnek a világra.

 

Előbb szopnak, később falnak,

gyenge füvet lakmároznak,

majd Málna után kutatnak,

a méhtől mézet lopnak.

 

Ha észreveszik nagy a baj,

mert a méznek ára van,

fullánkkal mérik grammját,

szúrásokkal a kilóját.

 

Ellenszere a hűs patak,

mibe vígan lubickolnak,

de ez még, odébb van,

édes mézről csak álmodnak.

 

A Barlangjából a Medvepár kiballag,

 napot lát visszaszalad,

ha árnyékot kint marad,

úgy várja már a Tavaszt.

 

Tavasz után jön a Nyár,

a játékos napsugár,

Nyárnak vége itt az Ősz,

maci hátán bunda nő.

 

Még pár évig családdal él,

majd kezdi önálló létét,

keres egy színpatikus nőstényt,

vele éli az életét.

 

2021-02-01

 

 

 

 

Rólad álmodtam, ó leányka,

beléd szerettem egy éjszaka,

szemem, szemedbe, táncot jár,

szerelem számomra oly csodás.

 

Arcod szememnek csupa mosoly,

ne hagyd, hogy rabolja gond,

mindig, minden így maradjon,

szemeidből könny ne folyjon.

 

Szeretem a pici szádat,

füledet és a nyakadat,

ölellek és csókollak,

testemmel betakarlak.

 

Imádom a két kezed,

mivel szerelmesen ölelsz,

de derekam elengeded,

nem szeretsz te már engem.

 

Felébredtem sátán, bénán,

az álmom gyorsan elszállt,

holnap talán, még folytatom,

addig talán még kibírom.

 

2021-01-06