Hatvan Tavasz után
Éjszakák
Éjszakáktól én úgy félek,
mert elnyeli a fényességet.
sötétedik ágyba bújok,
pokrócommal takaródzom.
Rövid alvás, hosszú a sötét.
a falakat nézem én,
miközben azon gondolkodom,
lesz-e még holnapom.
Tegnapom volt, az már biztos,
a holnap még oly messze van,
el kell telni az éjszakának,
várni kell az új napot.
Az új nap mindig hoz reményt,
a remény éltet még,
ez nekem nem kevés,
de életemhez éppen elég.
Szerlemről verset írni
Szelemről verset írni
Szerelemről írni nem tudok,
talán nem olyan alkat vagyok,
a szerelmem, megvallottam,
azt is, ha elhajtottak.
Ezért erről nem írok verset,
csak nyelem a könnyeimet,
mert az akadt bőven,
nem mutattam őket.
Talán később gondolkoztak,
vissza utat nem találtak,
szívem, lelkem, bezárt,
nem vagyok én csalárd.
Ez okozta az egészet,
kevés kalandba volt részem,
az ital is részese volt,
hittem akkor leszek sármos.
Egy, két, kalandom azért volt,
de én rontottam el valahol,
vagy az égiek másképp látták,
nem tudni már ennek okát.
Ezért nem írok ezekről,
nincsen bennem késztetés,
meg nyálcsöpögtetés,
nem, megy nékem és kész.
2021-01-15
Szépen írni
Középiskoláról rosszat írtam,
de műszaki rajzot tanultam,
Béla bácsi és Péter,
megtanított arra engem.
Bár rajzolni nem tudtam,
írni azért, megtanultam,
nem írottal, nyomtatottal,
később én már csak így írtam.
Még a régi szép időkben,
sorozásra kellett mennem,
egy papírt kitöltenem,
hol, mikor és mért születtem.
Beszélgettünk csendesen,
egyszer felhangzik a nevem,
te Úristen mit vétettem,
hibát ugyan hol ejtettem.
Maga töltötte e papírt,
jöjjön velem szólt egy tiszt,
végzünk egy próba, írást,
maga nyert két napra állást.
Tölti a Katona könyveket,
segítve az elvtársnőket,
a halandzsát nem hallgatja,
hallgathassa majd eleget,
Ha befogadja a sereg,
ön még akár tiszt is lehet,
most fogtam azt én csak fel,
a tanulás fél siker.
Írtam két nap eleget,
nem bámultam a kék eget,
ennek, később hasznát vettem,
amikor a munkám kezdtem.
Írásomra felfigyeltek,
észrevették hagy értelmes,
később irodába tettek,
így haladtam egyre feljebb.
Ez csak eszembe jutott,
kézzel írni már nem tudok,
mihez kezdenék, nem tudom.
Klaviatúrát még nyomkodom,
gondolkozni még bírok,
verseket írogatok,
olvassatok, kacagjatok,
ameddig csak birtok.
2021-01-17
Téli dal
Hópihe száll, fenn, a magasban,
holdanyó nézi, mosolygós arccal,
fehér takaró, fedi a tájat,
hópelyhek között, angyalok szállnak.
Szél úrfi, jeges hárfáján játszik,
hódító dala,messzire hallik,
havas fák között, Tél tündér oson,
szerelmes szíve, hevesen dobog.
Tél tündér, Szél úrfi milyen csodás,
ez aztán szemnek a ragyogás,
Tél tündér, ámító csábító,
Szél úrfi egyszerű, mámorító.
Szép ez a gyönyörű románc,
remek parti, csodálatos tánc,
mesés világba indul a pár,
életük ott élik tovább.
Távoznak ők messzi tájra,
hol örökké Tél, jár csárdást,
ha maradnak, elolvadnak,
visszajönnek Januárban.
.
2020-07-01
Sokfélét
Sokfélét mit elém raktak,
mind megettem, ittam,
egyikbe sem válogattam,
igaz sokfelé megfordultam.
Kezdeném a rövidekkel,
mindig pálinkáért epedeztem,
de igazi nemes léért,
mondjuk Kígyó pálinkáért.
Egy idős hölgy ki világot járt,
egyszer ezzel megkínált,
üvegből Kígyó nézett rám,
mi lenne, ha megkóstolnám.
Első pohár esett zokon,
a többit majd megszokom,
egyszer dolgoztam Arabnál,
házi pálinkával kínált.
Az első kupicát megittam,
nyelni, szólni nem tudtam,
csak össze, vissza, krákogtam,
míg nehezen megszólaltam.
Egyenruhába bújtam én,
katona lettem nem vitéz,
egy vegyész lett a társam,
bort erjesztett a flakonban.
De csinált ő jó nedűt,
minden erdei gyümölcsből,
aztán jött a baj egyszer,
felfedezte a tiszta szeszt.
De magában erős volt,
több mint kilencven százalékos,
de Cólával vegyesesen,
nem fájt tőle a fejed.
Ez lett a Szakasznak veszte,
a Törzsfőnök felfedezte,
a szakasz raportra ment,
szesz meg zárolva lett.
Következő részben folytatom,
hol inni kell, ott legyen tor,
a halakat soroltam,
fogyasztásukról nem írtam.
2021-01-15