uszuka blogja

Azt nyilatkozták kedves minisztereink az országgyűlésen,hogy a 2010-es év sokkal rosszabb lesz,mint az idei.Majd csak 2011-től látunk egy kis fényt bekukkantani az ablakon.Habár én azt is kétlem.Szerintem 2011-ben meg azt fogják mondani:

-Hát,emberek tévedtünk - a lónak négy lába van mégis megbotlik!Csak azt nem tudom,hogy meddig akarnak még botladozni?Mert,hogy mi a keserűségben nyakig járunk,az már biztos.De ők mitől botladoznak?Nincsenek egyensúlyban tartva zsebeik?Egyikbe többet tömnek ,a másikba kevesebbet - aztán forditva?Nem értem én ezt.Ha így folytatják,nem lesz majd,aki a szájukba sza.jon,úgy kizsigerelnek bennünket.Úgy látszik nekünk kell megtalálni a helyes utat.De,merre tovább?

Merre menjek tovább?

Melyik út az,hol nem kell görnyedezve járni

súlyos terhek alatt?

Melyik út az,hol a bánat keserves könnye

már soha sem zaklat?

Erőm feszítve próbálok rátalálni,

de egy helyben topogok,

s nehéz keresztem kemény nyomásától,

csak zokogok,zokogok.

Ó,hol vagy napsugár,

melyik úton jársz?

merre szállsz kék madár,

melyik úton vársz?

Merre vigyem lelkem?

Mutassatok reményt!

Meggörnyedt testem,

hogy ne tapossák szét!

Úristen!Mennyi becsapás van mindenfelé!Főleg az interneten,a munkaajánlatok közt!Kész röhej az,amiket felrak némelyik -  mégis sokan csapdába esnek.

100 - 200 000 ezreket ígérgetnek semmiért.Ingyenes útmutató.De ha elfogadja valaki,mindjárt beugrót kell fizetni.Befizeti,aztán nem magyar nyelven közlik a további lépéseket.Szegény munkakeresőnek,aki csak magyarul ért,fordítóhoz kell mennie,mert nem érti a szöveget.Van,mikor magyarul van írva,mégis érthetetlen ákom-bákom az egész.

Miért kell ezt csinálni emberek?Nincs elég baja a népnek ennélkül is?Az állatok is összetartanak a saját fajtájukkal!Mi, miért nem?Annyira törekedni kell felfelé a pénzlétrán?

Mellesleg azért megjegyezném:

-A mai árak mellett 100-200 000ft semmi.Pláne ha kölcsön visszafizetés is terhel bennünket.A minimálbérnek legalább 300 000ft-nak kellene lennie,hogy meglegyenek az emberhez méltó körülmények,de soknak még 30 000fr sincs.

Egyik nap elmentünk a lányommal csizmát vásárolni a plázába.Választott is jó borsos áron egyet - 30 000fr-ért - mivel nem hajlandó felvenni a kínai szart - hogy a szavaival éljek.

Hazafelé menet,mivel nekem is kell télen valamiben járni,betértünk egy kínai üzletbe - mert nekem az is megfelel.

A lányom is,persze szétnézett,ismerősökkel is találkozott az eladók közt.Beszélgetés közben észrevett az állványon egy ugyan olyan csizmát,mint az övé.Felháborodva mutatja nekem az árát:

-Anyu,nézd,4500ft!

Rögtön kibontotta az övét,és megmutatta az egyik ismerős eladónak.Az mosolyogva mondta:

-Miért vettétek meg?Hisz ők ia a kínait árulják!

-De hát nyolcszoros áron?- mondta elképedve a lányom.

Így jártunk és még jártak,járnak sokan így,mert azt hiszik ebben a hazug világban minőséget kapnak az áruházakban.Persze,azt azért még hozzáfűzném,hogy nem kötelező megvenni a drágábbat...de a betyár életbe,azért nagyon rosszul esett!

Azt hiszem ez a történet,amit most leírok,nem egyedi eset.Sajnos e világban sok családban előfordul.

Sok nő,amint megszüli gyermekét úgy gondolja megtett minden tőle telhetőt - ami a további felelősség lenne gyermekével szemben,azt ráruházza másra.Az ilyen nő nem mondható anyának - az ilyen nőre sok csúnya jelzőt találnék,de nem írom le,mert fölösleges - úgysem értené,akinek szól.

Történt a nyolcvanas években.Egy húsz éves nő leány gyermeket hozott a világra.

A kórházból,mikor hazamentek a szülőanya rögtön ágynak esett.Nem volt hajlandó még a gyerekét se szoptatni.A nagymama,aki ott tüsténkedett körülöttük,azt se tudta,hogyan is szolgálja ki a lányát.A pici baba egyfolytában ordított.Hiába mondta a nagymama a lányának,hogy etesse meg,ő csak azt kiabálta:

Szenvedtem már vele eleget!Etetsd meg te!Én beteg vagyok! - majd a fal felé fordult.

Az asszony jól tudta,hogy lányának semmi baja,ezért nem is könyörgött tovább.Tejet forralt és cseppenként megetette unokáját.

A kislány szépen cseperedett a nagymama jóvoltából - ugyanis az anyja kéthetes korában elhagyta - elköltözött egy férfival egy másik faluba.

A kislányból nagylány lett,majd édesanya.Nagy gonddal nevelte kisfiát férjével - igaz szegényesen,de mindig találtak kiutat arra,hogy gyermekük ne szenvedjen hiányt alapvető dolgokban.A nagymama közben hírtelen meghalt.A házát a gyermekei eladták,így a fiatal pár albérletbe kényszerült.A pénzszagra a húsz évvel ezelőtt eltünt nagymama lánya is előkerült.Felvette a jussát,majd angolosan távozott.Nem volt kíváncsi sem a lányára,sem az unokájára.

Egy évvel később.

Karácsonyra készülődött mindenki.A fiatal pár nagyon szűkösen éldegélt,éppencsak elég volt a pénz a kiadásokra.De azért ők is vettek egy pici fenyőt,és szerény ajándékot kicsi fiuknak.A karácsonyi ebéd is szerény volt: - a mindennapi sültkrumpli került az asztalra.Ünnepi süteményre sem telt.A fiatalasszony csőregét készített,amit még a nagymamájától tanult.Éppen asztalhoz ültek,mikor csengettek az ajtón:

-Én vagyok!Nyissál már ajtót!- kiabált be egy női hang.

A fiatalasszony meglepődve nyitott ajtót - a hang,de a nő sem volt ismerős számára,aki előtte állt.

-Jó napot!-mondta -Kit tetszik keresni?

-Az anyád vagyok,te!Nem ismersz meg?Mondták,hogy itt laksz.Nagyanyád nem mutatott rólam képeket?Vagy azt is sajnálta tőled?

A fiatalasszony még válaszolni se tudott a meglepődéstől - az anyja úgy dúródott befelé a lakásba bőröndjével,mintha ezer éve ismernék egymást.Az asztalnál ülő férj igencsak nagy szemeket meresztett rá.

-Maga kicsoda? - kérdezte.

-Hogy-hogy kicsoda?Ennek vagyok az anyja - mutatott a feleségére.És ne hogy azt mond,hogy távozzak,mert nekem több jogom van itt lenni,mint neked!

-Tessééék?Mi van itt?- nézett kérdőn a feleségére.

-Ez az asszony azt állítja,hogy az anyám - jött meglátogatni.

-Az jó!Biztosan hozta az örökségedet,amit elhappogott előled - ami téged illetett volna,mivel te gondoztad a nagymamát! - fortyant fel a férj.

-Az a pár fillér kellett a betegségem gyógyítására - vágott közbe erélyesen a nő.Az orvosok sem dolgoznak ingyen!Vagy talán haltam volna meg?

-A mi számunkra eddig sem létezett!Aki eldobja a gyerekét az nem anya!Úgyhogy tünjön el innen,míg meg nem tanítom repülni!

-Ez felháborító!- kiabált a nő,majd a lánya felé fordult:

-Neked ehhez egy szavad sincs?Ezért szültelek?Kidobnátok fagyó hidegben az utcára?Jaj,énnekem - fogta meg két kezével a fejét - egy anya ezt érdemli?Igaz a mondás:- Egy anya feltud nevelni tíz gyereket is,de tíz gyerek nem tud eltartani egy anyát!Szégyen!

-Szégyen az,amit maga csinál!- szólt közbe a fiatalember.Egy gxereke van,azt is eldobta!Ugyhogy távozzon,mielőtt még...

-Ne!Ne!- lépett közbe a felesége - hadd maradjon egy-két napig - mégiscsak az anyám - nem hagyhatjuk megfagyni!

-Jaj,jaj,tudtam én,hogy jó szíved van - ebben is nagyon hasonlítassz rám...- ült az asztal mellé közben a nő.

-Úristen!Ez bolond!-ment ki a konyhából a férj.Én már nem bírom ezt hallgatni!

A nő egy hétig élősködött a lányáék nyakán,mire a fiatalember eltudta takarítani a házból.

Egyik nap,mikor elment a nő otthonról a fiatalember kirakta a bőröndjét az udvarra,majd bezárta az ajtót.

Ebéd táján a nő megérkezett egy alkoholista kinézetű férfival,és bebocsátást követelt.

-Engedjetek be!Nincs jogotok kizárni bennünket! - Lányom ,legalább te ne legyél szívtelen!Be akarom mutatni a mostoha apádat!Ezt nem tagadhatod meg!

-Menjetek innen,mert rendőrt hívunk!-szólt ki a lánya.Elegem van belőled!Volt rá egy heted,hogy szállást keress!

Az asszony és alkoholista társa addig ordibált,hogy a fiatalember vérnyomása úgy felment,hogy kirontott közéjük és nyolcnapon belül gyógyuló sérüléseket rugdosott rájuk.

A rendőrség a megvadult fiatalembert vitte el,majd önkényes rendrakásért pénzbírságra ítélte.

Hogy hol az igazság?Kérdezhetnénk.

Az igazság lehet,hogy a föld alatt,lehet hogy az égben,de az már biztos,hogy a földünket messze elkerüli.

Útban a nevelőotthon felé

Anya és fia szótlanul ballag,

nehéza lépés,ha a szív jajgat.

Öt éves fiú könyörögve néz,

anyja lelkétől bocsánatot kér.

-Nem leszek éhes édesanyukám,

ne keress nékem gazdag,új hazát!

-Szegény a régi,de úgy szeretem,

kicsi kutyusom ott vár engemet.

Nem szól az anya,nagyokat lépked,

göröngyös az út,hamarabb érjen.

Fájdalmát viszi,kicsi gyermekét,

e súlyos teher szaggatja szívét.

Hallgat a fiú,remeg a szája,

kezét szorítja édesanyjának.

Érzi a lelke,nincs már visszaút,

engedi anyját s viszi a bút.

Az elhagyott szív vérzik,reped,

a rácsokon túl szenved egy gyerek.

Holtak hazája fogadta anyját,

égből siratja kicsike fiát.

Minisztereink milliókkal tömködik tele zsebeik,közben az országban milliók éheznek,köztük rengeteg gyerek.Egyre több család kerül utcára az elnyomók miatt,és ezért egyre többen választják azt az utat,ahonnan már nincs visszatérés.

Mielőtt hozzáfogok a történet írásához le kell,hogy szögezzem,minden állatot szeretek,még a csúf varangyos békát is.Röviden állatbarát vagyok.

A férjem is kedveli az állatokat,de a macskákkal nem volt mindig békességben.Hogy miért?Gyerekkora óta nagy galambász,és a cicusok túlzottan megkedvelték a galambjait.Annyira,hogy meg is ették őket.Sokat bosszankodott mindig az ilyen esetek után,de a gyűlölködésen kívül nem tehetett semmit,mert szerinte az állatvédők úgy is a macskáknak adnának igazat.Annyit tett csak,hogy felhívta a macskatulajdonosok figyelmét arra,hogy a macskák esznek is,nem csak nyávognak.És a száraz bogyókon kívül húsra is szükségük van,mivel ragadozó állatok.De hiába volt minden figyelmeztetés,a szomszéd macskái egyik éjjel szétszedték a férjem versenyre felkészített hófehér galambjait.Reggel,mikor meglátta persze,hogy dühöngött,legszívesebben megfojtotta volna a szomszédot a macskáival együtt,de szerencsére menni kellett dolgoznia,és erre nem került sor.

Az idősebbik fiam,akkor 16 éves volt.Látta,hogy milyen fájdalmasan érintette az apját az eset,míg elszaladtam a boltba,elővette a puskát és átlőtt a szomszéd udvarába.Az egyik macska kifeküdt,de kis pihenő után már lábra állt.Akkora a szomszédasszony is kirohant,felkapta a macskát és ordítani kezdett.

A rendőrség tíz percen belül kint volt.Nyomoztak,mértek,vallattak.

Első fontos kérdés:

-Miért lőtted meg a macskát?

-Azért,mert szétszedte apunak a galambjait.-válaszolt a fiam.

Második fontos kérdés:

-Miért nem csukja be apád a galambjait?

-Be voltak csukva.Ha szálltak volna a macska nem szedi szét őket - nézett fiam az okos rendőrre.

Harmadik fontos kérdés:

Akkor,miért csukta be őket,miért nem zárta be rendesen az ajtajukat?

-És a szomszéd,miért nem csukta be a macskáit?-kérdezett vissza a fiam.Ez a mi padlásunk...

-Nem beszélünk vissza!-vágott közbe a rendőr.A macskákat nem lehet bezárni,szabad állatok!

-Jó,de akkor zabáljanak otthon - mondta a közben hazaérkező kisebbik fiam.Ne a mi galambjainkra ácsingózzanak állandóan.Különben nem is lett a macskának semmi baja,ott szaladgál kint az utcán.

-Nem érdekel!-ripakodott rá a rendőr.A feljelentést megtették és ebből bírósági ügy lesz,számítsatok rá!

A macskaügy egy évig húzódott,mire lezárták,mert a szomszédasszony visszavonta a feljelentést a férje kérésére,aki szintén gyűlölte a macskákat.

Egy hónap múlva:

A szomszédasszony felakasztatta férjével a meglőtt macskát,mert a piacon vett 20 csirkéjüket szétszedte.

Ehhez a történethez már nem is tudok,mit hozzáfűzni,esetleg még annyit:

A rendőr,miért nem azt mondta a fiamnak:

-Nem lett volna szabad átlőnni más udvarába,mert bárkit érhetett volna a golyó,embert is.

Ezt a figyelmeztetést a fiam tőlünk kapta meg egy pofon kíséretében.

Utószó:

Még abban az évben történt:

Egyik éjjel az egyik ház ablakán belőttek.A háziak rögtön értesítették a rendőrséget,és azok azt közölték velük:

-Ne nyúljanak semmihez,majd megyünk!Három nap múlva értek oda.

Szerintem ahhoz képest,hogy hozzánk macskaügyben tíz perc alatt ott voltak,majdnem hosszúnak találom a három napot.És még mondja valaki,hogy nem védik az állatokat kellőképpen!