uszuka blogja

Azt nyilatkozták kedves minisztereink az országgyűlésen,hogy a 2010-es év sokkal rosszabb lesz,mint az idei.Majd csak 2011-től látunk egy kis fényt bekukkantani az ablakon.Habár én azt is kétlem.Szerintem 2011-ben meg azt fogják mondani:

-Hát,emberek tévedtünk - a lónak négy lába van mégis megbotlik!Csak azt nem tudom,hogy meddig akarnak még botladozni?Mert,hogy mi a keserűségben nyakig járunk,az már biztos.De ők mitől botladoznak?Nincsenek egyensúlyban tartva zsebeik?Egyikbe többet tömnek ,a másikba kevesebbet - aztán forditva?Nem értem én ezt.Ha így folytatják,nem lesz majd,aki a szájukba sza.jon,úgy kizsigerelnek bennünket.Úgy látszik nekünk kell megtalálni a helyes utat.De,merre tovább?

Merre menjek tovább?

Melyik út az,hol nem kell görnyedezve járni

súlyos terhek alatt?

Melyik út az,hol a bánat keserves könnye

már soha sem zaklat?

Erőm feszítve próbálok rátalálni,

de egy helyben topogok,

s nehéz keresztem kemény nyomásától,

csak zokogok,zokogok.

Ó,hol vagy napsugár,

melyik úton jársz?

merre szállsz kék madár,

melyik úton vársz?

Merre vigyem lelkem?

Mutassatok reményt!

Meggörnyedt testem,

hogy ne tapossák szét!

Ez a történet egy fiatalemberről szól,kinek balszerencséjére ebben a seggnyaló világban,el mert törni a lába.Persze,ez megeshet bárkivel,bármikor.Na,de nem szaporítom a szót,belevágok.

A fiatalember,mikor érezte,hogy lába holmi borogatásoktól nem jön rendbe,szólt az egyik barátjának,hogy vigye be kocsival az ügyeletes kórházba,mivel az eset este történt.A mentőt nem akarta igénybe venni,gondolta biztos van ennélkül is elég munkájuk.

A kórházban,rögtön betegszállító kocsiba ültették,és rábízták egy magasan kalifikált ápolóra.Amint ketten maradtak,a roma származású ápoló közölte a fiatalemberrel,hogy ő nem hajlandó tologatni,álljon fel,és ballagjon a kezelőbe a saját lábán.Úgy látszott egy-két löket volt benne,azért nem füllödt a kedve a munkához.Hogy,el ne felejtsem,a fiatalembert gyökérnek nevezte.Persze,ő sem tartozott  a félénk,visszahúzódó egyénekhez,gyorsan visszaszólt..Ez,meg már végképp nem tetszett az ápolónak,nehogy már,még tologassa is,az meg visszabeszél!Dúr,orrba vágta.A fiatalembernek rögtön felforrt az agyvize,/kinek nem,ilyen esetben,talán Jézusnak,aki biztosan kenyeret dobott volna neki,hogy megszelídüljön,de egy ilyen szeretet nélküli világban,ahol élünk,aligha jutott volna eszébe bárkinek is/ és a dühe ereje segítségével felállt,majd visszaadta.Mindezt a kamera felvette,de érdekes módon,mire szükség lett volna a felvételekre,minden törlődött.

Visszatérve a fiatalemberhez,a rendőrség elvitte,közalkalmazott bántalmazásáért.

A lábát persze nem látta el senki,csak pár nap múlva a börtönkórházban,de akkor már úgy meg volt dagadva,hogy le kellett vágni róla a nadrágot.

A baleset napján,késői órákban,megjelent a fiatalember bátyja is,hogy számonkérje a kórháztól  öccsét.Mivel érdemleges választ nem kapott,és az ápoló szemtelenül felelt,mérgében meglegyintette,majd elment a rendőrségre.Neki se kellett kijönnie.Mindkettőt fogdába zárták.

Kirendelt ügyvédet kaptak,aki 500 000ft ellenében megígérte,hogy mindent megtesz,szabadlábra helyezésük érdekében.

A pénzt a barátok összedobták,és átadták az ügyvédnek.Ő,persze miután átvette a pénzt,amiről semmiféle bizonylatot nem adott,szart az egész ügyre.

Teltek a napok,hónapok,nem intézett semmit,elment nyaralni..Amikor végre munkába méltóztatott állni,közölte ügyfeleivel,hogy sajnos nem tud mit tenni,mert az ügyész és a bíró is elment szabadságra,akik pedig helyettesítik őket,nem tudnak az ügyben lépni.

Végre,vége lett ezeknek a fránya szabadságoknak,és itélet született.

Az itélet előtt az ügyvéd közölte ügyfeleivel,ha fizetnek még 500 000ft-ot biztosak lehetnek abban,hogy hazamehetnek.Mellékesen még hozzátette:kell az ügyésznek,és a bírónak.

Akkor,hogyis áll az igazságügy Magyarországon?

Ha,van pénzed,nem vagy bűnös,ha nincs,csücsülj benn a kukuljmegben az állampolgárok pénzén?

Én,egyszerű munkás családból származó ember vagyok.Nagyra nem vittem az életben.Magas iskolám sincs.A munkahelyen se törekedtem soha arra,hogy feljebb lépjek a létrafokán.Mindig a család volt az első.

Na,persze ezzel nem azt akarom mondani,hogy ne tanuljunk,ne törekedjünk előre,mert bizony szükség van olyan emberekre,akik becsülettel,megfelelő tudással előbbre vinnék ezt a tönkretett országot.De,nem ilyenekre,akik  becsapják,kihasználják embertársaikat,megszerzett tudásukkal arra törekednek,hogy sárba,nyomorba tapossák őket.

Sajnos,azért áll így, a mi országunk is, ahogy áll,mert ilyen emberek irányítják.Akiknek,ha emberségből kellene vizsgázni,az emberségük a létra legalsó foka alatt kullogna.Sok ilyen ember van az országban,akik kizárták szívükből az Istent,a szeretetet,nem törődnek,csak saját javaikkal,mindegy milyen áron.Nagy szégyen!