A fájdalom útja

Útban a nevelőotthon felé

Anya és fia szótlanul ballag,

nehéza lépés,ha a szív jajgat.

Öt éves fiú könyörögve néz,

anyja lelkétől bocsánatot kér.

-Nem leszek éhes édesanyukám,

ne keress nékem gazdag,új hazát!

-Szegény a régi,de úgy szeretem,

kicsi kutyusom ott vár engemet.

Nem szól az anya,nagyokat lépked,

göröngyös az út,hamarabb érjen.

Fájdalmát viszi,kicsi gyermekét,

e súlyos teher szaggatja szívét.

Hallgat a fiú,remeg a szája,

kezét szorítja édesanyjának.

Érzi a lelke,nincs már visszaút,

engedi anyját s viszi a bút.

Az elhagyott szív vérzik,reped,

a rácsokon túl szenved egy gyerek.

Holtak hazája fogadta anyját,

égből siratja kicsike fiát.

Minisztereink milliókkal tömködik tele zsebeik,közben az országban milliók éheznek,köztük rengeteg gyerek.Egyre több család kerül utcára az elnyomók miatt,és ezért egyre többen választják azt az utat,ahonnan már nincs visszatérés.