uszuka blogja
Segíts magadon!
Rakd imára kezed!
Kérj!
De csitt !
Mindezt csendben tegyed,
a madár se hallja,
óvdd,
vigyázzd,mint életed!
Tátongó fülek,
gúvadó szemek,
dagadó zsebek,
csak Terád lesnek!
Gondolatod pénzt rejteget?
Állambácsi megfenyeget.
Nem fizetsz adót utána?
Mehetsz rögtön az utcára.
Adó hátán adó,
már röhögni való,
rajtunk ver az ostor,
tűrd Te igavonó!
Áh,ne tégy semmit!
Minek?
Görnyedjen hátad,
kockahas a módi,
húzzad szíjjad bátran!
Ne segíts magadon,
hullj le a porba,
Istennek hátha
lesz Reád gondja!
Ha nem lesz Rád gondja,
az csak a Te hibád,
elfeledted a mondást,
mely már égbe kiált!
,,Segíts magadon,
Isten is megsegít!"
Ők és én
Fiatalság,bolondság,
harmatos kikelet,
szerelem és vadság,
mind virágzott nekem.
Két fiú egy lány,
tavasz gyümölcsei,
éveim teltének
legnagyobb kincsei.
Már eljött az ősz is,
hajamban ezüst villog,
párommal még mindig
egy bokorba bújok.
Repülnek éveink,
arcunk idő szántja,
maradunk egymásnak
a téli világra.
Boldogság,szenvedés,szeretet
Boldog az,
kinek asztalára jut még kenyér,
boldog az,
kinek lelkében él még a remény.
Boldog,mert
nem égette még az éhség heve,
boldog,mert
élte nyugalommal van még tele.
Szenved az,
kinek korog gyomra,minden zsebe,
szenved az,
kinek nem jut csak izzadság leve.
Szenved,mert
a rózsa mindig a másé lészen,
a tövis az övé nyáron,télen.
Szeret az,
ki a rózsáját meghagyja néked,
szeret az,
ki mindenkor együtt izzad véled.
Szeret,mert
tavasz él mindig a szívében,
szeret,mert
rügyet fakaszt az éhség kertjében.
Utca sarkon kocsma áll...
Utca sarkon kocsma áll,
odajár egy szeszkazán,
lába reszket,keze remeg,
kívánja a napi levet.
Odaérvén rendel mindjárt,
egy kisüsti jó pálinkát,
Az arca rögtön felderül,
a keze,lába csendesül.
Nem elég ám egy pohárral,
be kell venni még egy párral,
lyukas cipő,lyukas gatya,
nem érdekli csak a pia.
Majszos bajsza,szőrös álla,
jó kisüsti csorog rája,
el kell inni minden segélyt,
ne maradjon semmi fillér.
Otthon már az asszony várja,
két kezét az égre tárja,
azt reméli kap majd piát,
a torkára heje-huját.
Hazaér a szeszkazán,
két szemével kettőt lát,
Minek nekem két asszony,
az egyiket lecsapom?
Lecsapta a szeszkazán,
piát váró asszonyát,
azóta a börtön rabja,
mostmár csak a vizet issza.
Munka nélkül...
Munka nélkül maradtam,
talán az én hibám,
rúgtak,vágtak,tapostak
s nem bírtam tovább.
Gyűlőltem a vekkert,
mely az ágyam mellett lakott,
édes álmot őlt
s száz pofont hozott.
Úgy ébredtem,
mint a halálbamenő,
megtépázott lelkem
elnyelt minden erőt.
Felszámoltam magam,
összerogyott testem
emberként állt fel,
lerázta a bilincset.