Anyád vagyok,nem dobhatsz ki!

Azt hiszem ez a történet,amit most leírok,nem egyedi eset.Sajnos e világban sok családban előfordul.

Sok nő,amint megszüli gyermekét úgy gondolja megtett minden tőle telhetőt - ami a további felelősség lenne gyermekével szemben,azt ráruházza másra.Az ilyen nő nem mondható anyának - az ilyen nőre sok csúnya jelzőt találnék,de nem írom le,mert fölösleges - úgysem értené,akinek szól.

Történt a nyolcvanas években.Egy húsz éves nő leány gyermeket hozott a világra.

A kórházból,mikor hazamentek a szülőanya rögtön ágynak esett.Nem volt hajlandó még a gyerekét se szoptatni.A nagymama,aki ott tüsténkedett körülöttük,azt se tudta,hogyan is szolgálja ki a lányát.A pici baba egyfolytában ordított.Hiába mondta a nagymama a lányának,hogy etesse meg,ő csak azt kiabálta:

Szenvedtem már vele eleget!Etetsd meg te!Én beteg vagyok! - majd a fal felé fordult.

Az asszony jól tudta,hogy lányának semmi baja,ezért nem is könyörgött tovább.Tejet forralt és cseppenként megetette unokáját.

A kislány szépen cseperedett a nagymama jóvoltából - ugyanis az anyja kéthetes korában elhagyta - elköltözött egy férfival egy másik faluba.

A kislányból nagylány lett,majd édesanya.Nagy gonddal nevelte kisfiát férjével - igaz szegényesen,de mindig találtak kiutat arra,hogy gyermekük ne szenvedjen hiányt alapvető dolgokban.A nagymama közben hírtelen meghalt.A házát a gyermekei eladták,így a fiatal pár albérletbe kényszerült.A pénzszagra a húsz évvel ezelőtt eltünt nagymama lánya is előkerült.Felvette a jussát,majd angolosan távozott.Nem volt kíváncsi sem a lányára,sem az unokájára.

Egy évvel később.

Karácsonyra készülődött mindenki.A fiatal pár nagyon szűkösen éldegélt,éppencsak elég volt a pénz a kiadásokra.De azért ők is vettek egy pici fenyőt,és szerény ajándékot kicsi fiuknak.A karácsonyi ebéd is szerény volt: - a mindennapi sültkrumpli került az asztalra.Ünnepi süteményre sem telt.A fiatalasszony csőregét készített,amit még a nagymamájától tanult.Éppen asztalhoz ültek,mikor csengettek az ajtón:

-Én vagyok!Nyissál már ajtót!- kiabált be egy női hang.

A fiatalasszony meglepődve nyitott ajtót - a hang,de a nő sem volt ismerős számára,aki előtte állt.

-Jó napot!-mondta -Kit tetszik keresni?

-Az anyád vagyok,te!Nem ismersz meg?Mondták,hogy itt laksz.Nagyanyád nem mutatott rólam képeket?Vagy azt is sajnálta tőled?

A fiatalasszony még válaszolni se tudott a meglepődéstől - az anyja úgy dúródott befelé a lakásba bőröndjével,mintha ezer éve ismernék egymást.Az asztalnál ülő férj igencsak nagy szemeket meresztett rá.

-Maga kicsoda? - kérdezte.

-Hogy-hogy kicsoda?Ennek vagyok az anyja - mutatott a feleségére.És ne hogy azt mond,hogy távozzak,mert nekem több jogom van itt lenni,mint neked!

-Tessééék?Mi van itt?- nézett kérdőn a feleségére.

-Ez az asszony azt állítja,hogy az anyám - jött meglátogatni.

-Az jó!Biztosan hozta az örökségedet,amit elhappogott előled - ami téged illetett volna,mivel te gondoztad a nagymamát! - fortyant fel a férj.

-Az a pár fillér kellett a betegségem gyógyítására - vágott közbe erélyesen a nő.Az orvosok sem dolgoznak ingyen!Vagy talán haltam volna meg?

-A mi számunkra eddig sem létezett!Aki eldobja a gyerekét az nem anya!Úgyhogy tünjön el innen,míg meg nem tanítom repülni!

-Ez felháborító!- kiabált a nő,majd a lánya felé fordult:

-Neked ehhez egy szavad sincs?Ezért szültelek?Kidobnátok fagyó hidegben az utcára?Jaj,énnekem - fogta meg két kezével a fejét - egy anya ezt érdemli?Igaz a mondás:- Egy anya feltud nevelni tíz gyereket is,de tíz gyerek nem tud eltartani egy anyát!Szégyen!

-Szégyen az,amit maga csinál!- szólt közbe a fiatalember.Egy gxereke van,azt is eldobta!Ugyhogy távozzon,mielőtt még...

-Ne!Ne!- lépett közbe a felesége - hadd maradjon egy-két napig - mégiscsak az anyám - nem hagyhatjuk megfagyni!

-Jaj,jaj,tudtam én,hogy jó szíved van - ebben is nagyon hasonlítassz rám...- ült az asztal mellé közben a nő.

-Úristen!Ez bolond!-ment ki a konyhából a férj.Én már nem bírom ezt hallgatni!

A nő egy hétig élősködött a lányáék nyakán,mire a fiatalember eltudta takarítani a házból.

Egyik nap,mikor elment a nő otthonról a fiatalember kirakta a bőröndjét az udvarra,majd bezárta az ajtót.

Ebéd táján a nő megérkezett egy alkoholista kinézetű férfival,és bebocsátást követelt.

-Engedjetek be!Nincs jogotok kizárni bennünket! - Lányom ,legalább te ne legyél szívtelen!Be akarom mutatni a mostoha apádat!Ezt nem tagadhatod meg!

-Menjetek innen,mert rendőrt hívunk!-szólt ki a lánya.Elegem van belőled!Volt rá egy heted,hogy szállást keress!

Az asszony és alkoholista társa addig ordibált,hogy a fiatalember vérnyomása úgy felment,hogy kirontott közéjük és nyolcnapon belül gyógyuló sérüléseket rugdosott rájuk.

A rendőrség a megvadult fiatalembert vitte el,majd önkényes rendrakásért pénzbírságra ítélte.

Hogy hol az igazság?Kérdezhetnénk.

Az igazság lehet,hogy a föld alatt,lehet hogy az égben,de az már biztos,hogy a földünket messze elkerüli.