uszuka blogja

Szegényebb a koldusnál,

adóssága tengernyi,

vérszívók hada marja,

ereje szemernyi!

Isszák a drága vért,

éltét a magyarnak,

de nem elég ennyi sem,

még többet akarnak!

Falánkságuk nyomán

nyomor születik,

ringató bölcsődet

semmivé teszik!

Néha Rád köpnek

pár cseppet a vérből,

élted fenn tartsák,

annyit kapsz a létből!

Szádat így befogják

e kegyelem borával,

pár órát részegülj

a szenvedés porában!

Állj fel hát magyar,

mert elveszted e hazát,

melyért annyit küzdött 

vala,Árpád apánk!

Szíved tiszta vérét,

ne hagyd a tetvekre,

taposd el,tipord el

e férgeket örökre!

Vörös rózsák súgnak-búgnak,

szeretettel hajladoznak egymáshoz,

találgatják a gyűlölet,

hogy született ezen a szép világon.

Emberekről beszélgetnek,

kiknek lelke jeges,sötét zsarnok,

kiknek szíve kiskertjében

nen terem más csak tövis és tarló.

Vörös rózsa melengetsd fel,

kiskertjüknek gyomosodott földjét,

ültess bele szeretetet

e világnak legfényesebb kincsét!