tiborcazigaz blogja
IrodalomAz örökség
Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,Azok a magyarok ,ha riadót fúttak,A halál képétől nem messzire búttak.Lakásuk volt paripájok háta,Letett ágyok kemény nyeregkápa:Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,Jártak éjjel - nappal sok nehéz fegyverben.
Nem kérdezték: sok - e az ellenség?Olvasatlan próbáltak szerencsét:Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,Kinek szíve még a halálban is bátor.
Elfogytak, elzülltek ottan - ottan,Szép országok hevert elhagyottan,Fölveré az isten mindenféle gyoma,Éktelenné tette török, tatár nyoma.
Rongált zászló lőn az ő formája,Nem volt annak színe, se fonája,Itt - amott sötétlett rajta egy - egy vérfolt:Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.
E becses zászlónak, a hazának,Védelmében hányan elhullának!Vérökben a rúdját hányszor megferesztékRégi ősapáink! De el nem ereszték.
Így a zászló ránk örökbe maradt,Ránk hagyák azt erős átok alatt:Átok alatt hogy, ha elpártolunkattul,Ne legyen az isten istenünk azontul.
Most telik be, vagy, soha ez átok,A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!Ha minket elfú az idők zivatarja,Nem lesz az istennek soha több magyarja.
Arany János
Érzés
Rózsás ujjú hajnal lágy - puhán simogat,
Égre szökő napfény gyengéden cirógat.
Ma minden, minden a kedvemre történik,
Örömömre a természet díszbe öltözik.
Ma mintha szebben szólna a madárdal,
Színesebb a virág, erősebb illata,
A levegőég még nem volt ennyire kék,
Bárányfelhők színe sosem látott fehér.
Angyalszárnyak suhogását hallom,
Isten létezését erősebben vallom,
Szívem érzésétől szép ennyire a világ,
Megérkeztél Kedves, s veled a boldogság
.
Az első - Nélküle
Gyűlik szívemben a bús, borongós bánat,
Nem csoda, hogy tegnap megtörtént a baj.
A nővérkét megint elszomorítottam.
Újra az én életem vigyázta.
Hangot hallok, belehallgatok szívembe,
Hogyne tenném? Szól hozzám Istenem.
Ne búsulj hívem, Ő már jó helyen van,
Hangja erőssége az angyali kórusnak.
Ott semmi sem fáj, örök a boldogság
Odaát nincs más, csak mennyország,
- Aztán jön egy kedves kicsi levél,
Ő most jó helyen van, többé már ne féltsd.
Onnan fentről - míg élsz - féltő őrangyalod
Ne búsuljon érted, hát vesd el bánatod,
Neki nem fáj semmi, többé ne szomorkodj,
Lélekben Vele éld meg az Áldott, Szent Karácsonyt.
újra
mikor már elvesztél lehulltál a porba
mikor már önnön lelkedet tapostad
mikor már bezártad magadat poklodba
utánad nyúl egy gyenge kis női kéz
szívet - lelket kínál kinyújtott tenyerén
kitárul előtted a megszépült világ
újra van élet - lélekhalál után
zord őszi időben járkálsz a tavaszban
szívedben derűs béke nyugalom van
Credo
Hiszek. Hitem többé nem hit.
Tudás. Bizonyosság,
Mióta elmondtad;
Átlépted lét - nemlét kapuját.
Belenézek fénylő csillagszemedbe
Enyém a földi mennyország.
Aztán - majd sokára -
Levetjük porhüvelyünket
Felöltjük asztráltestünket
Csillagösvényen
Megyünk örökös honunkba
S amikor újra elindulunk
Lélek vándorútra
Mindig csak egymást keressük
Hogy egész legyen
A mi fél - fél lelkünk.
Most megtörtént a csoda,
Mi életünkben is
Megtaláltalak.
Már tudom
Honnan hova
Tartok,
Mi a célom.
Már nem találhat meg
A földi pokol,
Gyenge két karod
Erősen tart,
Az erő
Már velem van.