tiborcazigaz blogja

vöröslő alkonyba 
hajlott az idő
- vérét kezdte 
hullatni már a nyár
fülemet az utcán 
megütötte
egy halk dúdolás
forrását keresve
közelebb lépve
hallom: egy zsoltár
szelíd énekben
felmosás közben
az Úrhoz szól 
a szívbe markoló
fohász
értem minden szavát
nem sokat kér
talán éppen ezért
az ajtófélfának 
támaszkodva
azon kapom magam
vele együtt én is dúdolom
- hinni taníts Uram
észt erőt szívet adj
lelkeddel el ne hagyj
majd ha kegyelmesen 
nézed az életem
állhassak csendesen