tiborcazigaz blogja

Máriám ne hagyj el!

hajók jönnek - mennek, kimentenének.

a sok zátonytól félnek,hogy elsüllyednek.

féltenek: ott ülsz az óceán közepén,

mit nem vesznek észre: álmaid szigetén.

pálmafák, orchideák, buja növényzet,

fehér homok és felhő, tiszta ég, azúrtenger,

mire rég vágytál, végre elérkezett:

elrepített oda élénk képzeleted

és a szerelmed.

szép Magyarországnak legszebb

- észak-dunántúli táján

- sehol nincs színesebb szivárvány,

szebb dalú csalogány -

megtaláltad végre a boldogság-szigetet,

hajók csak tegyék a dolgukat:

jöjjenek-menjenek. 

nem fogok többé szerelemről írni,

- a boldog ember mindenkinek uncsi -

itt vannak ugye a tanártüntetések,

(meg a rájuk telepedett komcsi söpredékek)

a migráns áradat jó lenne témának,

(de Merkel anyó nem hallgat szavamra)

...és akkor végre beugrott az éca:

megjött a tavasz, április hónapja.

balzsamos lágy szellő simítja arcomat,

- fuvallata ajkad édes kicsi csókja -

kertben kinyílt virág, tavasz hírnöke,

-illatáról bőröd bársonya jut eszembe -.

ezt végiggondolva nagyon megdöbbentem:

Téged látlak mindenben, gyönyörű szemed,

szerelmes galamb burukkja nevetésed,

muszáj beismernem: én bizony szeretlek,

itt élsz a szívemben, lelkemben.

boldogságunkhoz mit szólnak a népek?

engem nem érdekel.

Szemed fénytükrében megfürdettem lelkem,

Tegnap volt Nőnap - köszöntöttelek -

de csak ma írom meg Hozzád versemet.

mert én nem csak Nőnapon szeretlek.

Lehet jobban nőnek nézni Téged

annál, ahogy nézek a szemedbe,

mióta ismerlek?

Nőnap, Valentin - nap, más egyéb...

Mikor leborulok eléd,

imádattal csókolom minden porcikádat

és Te vágyón nyújtod csókra

édes kicsi szádat...

- NŐNAP van nálunk

minden pillanatban.