szilba blogja

Mit is mondhattam volna neked
csak zokogtam erős válladon,
rád zuhant az összes teher
mint sötétség-e földre minden alkonyon.

Te dudtad mi fájt nekem
hogy milyen kegyetlen az élet,
válasznak csak annyit adtál
ez kellett ahhoz,hogy te is megértsed.

Nem szabad játszani a szívekkel
mert ha megfordul a kocka,
a fájdalom lelked minden szépségét
egy pillanat alatt semmivé zúzza. 

Mert feledni kell
hisz mást tenni nem lehet,
Én akkor is
Örökké szeretlek tégedet.

Mit számít a múlt
és az elszállt magányos évek,
Én akkor is
Örökké szeretlek téged.

Megöregszem
mással élem le az életet,
Én akkor is
Örökké szeretlek tégedet.

Aztán meghalok
a sok csillag közül egy én leszek,
Én még akkor is
Örökké szeretlek tégedet. 

Térdre rogytak
mint kiknek hátára
nehéz terheket dobtak,
imára kulcsolt kezeik
melyeket képzelt....
szoros bilincsek fognak.
Az ég felé néznek,
szerelmes ember nem hallja,
nem hallhatja szívük
reménytelen kiáltását,
tűz mely nem égeti
emberek hiúságát.
Kik könyörögnek minden este,
szavak és könnyek nélkül...
nem rest-elve, hogy az életük....
holnap szebb legyen.
és kérik jöjjön vissza az.....
elveszett! SZERELEM.