szilba blogja

Apám tekintélyt
parancsoló ember volt,
pedig nem kérte soha
a tiszteletet.
áttudta érezni
a dolgok súlyát,
és nevetett amin lehetett.

Tudatosan és célratörően
ment a nagy világnak,
mindenkinek megakart felelni,
de legfőképp önmagának.

Ha bele is gázoltak
emberi becsületébe,
fel nem adta soha,
haláláig küzdött érte.

Megdolgozott mindenért
keményen és keservesen,
a halál is csak akkor ragadta el,
mikor aludt csendesen.

Számomra nem halt meg
csak elindult előre,
ahol majd boldogok lehetünk....

Együtt,Örökre. 

Hiányzol...

 http://tunderrozsa.honlapepito.hu/tarhely/tunderrozsa/kepek/gyertyalangapu.png

Apám!!! sírod előtt állok,
mond el nekem, miért fájnak..
a csalódások.
Fejfádra borulva,
szakad meg a szívem
nincs erőm harcolni,
úgy feladnék..
mindent.
Mérges vagyok rád,
és haragszom a világra
mert az élet nehéz,
s hogy nem vagy lettem....
árva.
Apám!!! kérlek segíts,
gyönge lányodnak
ne nézd tétlenül,
hogy a földbe...
taposnak.
Apám!!! te voltál a reményem,
lettél nap az égen
majd örök némaság
lányod vérző...
szívében.

Ha még élhetnél....
foghatnád a kezem,
te vigasztalhatnál,
mikor könnyes két szemem.
Számolhatnám szemeid alatt,
az apró ráncokat,
miket a mosoly és bánat
egyaránt rakosgat.
Hallgatnám szavaid
és intő tanácsod,
mivel minden nap szebbnek
látnám a világot.

Ha még élhetnél....
te kísértél volna el,
hol testem fehér ruha
s arcomat fátyol fedi el.
Ahol az elhangzott igen után
egészen boldog lehettem volna,
néma csend helyett
Apai szó hangzott volna.

Ha még élhetnél....
láthatnád két szép unokádat,
mesélhetnél nekik
régi szép csodákat.
Sétálgatnánk együtt ahogy,
régen a réten át,
és kacagásunktól zengne
az egész világ.

Sírodnál állva ezeket
csendben elmesélem,
és büszke lehetsz rám
ezt neked megígérem.

Hiányzol!!!! 

Egy megsebzett madár,csak arra gondol
küzd ha nem is bír a fájdalomtól.

Tudja jól párja haza várja,
és repülne is szegény ha volna szárnya.

Küzdve is csak arra gondol,
mily szabadon szálltak egykor.

Övék volt fent az ég a nap,
és csillag vetette ágyon aludtak.

Lassan-lassan fogy az erő,
átöleli erdő mező.

Már csak egyetlen egy a vágya,
bár vele volna kicsi párja.

Le ment a nap itt az este,
utolsót dobban egy kis szívecske.

Nem érzi már a nagy fájdalmat,
így lelke végre haza szállhat.