szilba blogja

Vélemény
szilba•  2011. november 12. 21:11

Ennyi csak...

Oly mindegy,
hogy vagyok vagy sem
hisz nélkülem is 
felkel a nap,
semmi nem múlik
el úgy,
hogy más helyette
majd ne nyújtson vigaszt.

Széttépte már az élet
a megálmodott
hercegnőruhámat,
rendíthetetlenül
csak a szívem dobog
míg lelkem
már rég belefáradt.

Ennyi tehát az élet
egy ócska rövid pillanat,
mely véget ér egyszer 
és nem marad semmi más,
sem test,lélek,vagy sóhaj
csak a felkelő nap és a ragyogás... 

szilba•  2011. október 19. 17:18

Őt: Azt az egyetlen egyet.

Álmomban jártam nálad
zokogásod tőrte meg a csendet,
még ma sem felejtetted el
Őt: azt az egyetlen egyet.

Kínzod magad éveken át
én meg érted szenvedek,
még ma sem felejtetted el
Őt: azt az egyetlen egyet.

Te hűen,fájón szereted
én csak téged szeretlek,
kérlek felejtsd el végre
Őt: azt az egyetlen egyet.

 

szilba•  2011. október 18. 16:29

Hízelgő világ!!!

Te hízelgő világ
ismét becsaptál engem,
és én megint hittem
gyönyörű kék egedben.

Nem számít neked
mit kitépsz tövestől,
mert helyébe neked más
nekem fájdalom nő.

Annyit átkoztam már
és sajnáltam magam,
minden próbálkozás
annyira hasztalan.

S ha eljön majd a nap
mikor nyugodni térek,
a föld vessen ki magából
mert én vissza sosem térek.

Nem akarok már mást
sem több hazug életet,
csak ezt az egyet hagynád
melyben míg élek szenvedek. 

szilba•  2011. március 7. 14:59

Mindig van remény...

Oly reménytelen
lesz az életed,
ha rájössz
őt hiába szeretted.....

mert nélküle az álmok
oly elveszettek.

Minden mi
értelmet adott,
kinek lehoztad volna
az összes csillagot......

csalódtál mert
álnokul becsapott.

Még érzed hajának
édes illatát,
felidézed szívedben
lágyan csengő szép szavát......

álarcként lehulló
hazug mosolyát.

Érzed és fáj
de egyre erősebb leszel,
megkapod a választ
bár már nem érdekel......

és ha tudsz felejteni
újra boldog leszel. 

szilba•  2011. február 3. 14:34

Tiszavirág

Egyszer születünk életünkben
és vagyunk szerelmesek igazán,
a szerelem visz táncba minket
mint a kérészt a zavaros Tiszán.
Forró csókot ad szánkra
s a karjában ringat el,
ha pedig megkapott mindent
oly könnyedén dobja el.

Magunkra hagyva végleg
emlékekkel ebben az életben,
el kellene,hogy felejtsük
hisz övé az egész végtelen.
Aztán másé lesz a románc
miénk az utolsó halálos tánc,
de igazán boldogok lehettünk
mint életében a kis tiszavirág.